34493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kukoriczaszárból, cukornádból, szorgumból és hasonló béldús növényszárakból való termékeknek, valamint az ezekből készülő papírfajtáknak előállítására

Megjelent 190Ő. évi deczember hó f>-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI J|||| HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 34493. szám. XIII/a. OSZTÁLY. Eljárás kukoriezaszárból, czukornádból, szorgumból és hasonló béldús növényszárakból való termékeknek, valamint az ezekbó'l készülő' papírfajtáknak előállítására. DREWSEN VIGGO VEGYÉSZ NEW-YORKBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 május hó 15-ike A jelen találmány tárgya eljárás papirosnak előállítására kukoriezaszárból, a ezukornád és szorgum száraiból, valamint más hasonló béldús növényszárakból. A nehézség, ezen béldús szárakból rostanyagot (cellulóza) ós más, a papírgyártásra alkalmas anyagot előállítani, ezen szárak különböző részeinek különböző miuőségében fekszik. A tulajdonképeni levelek és tokok nélküli kukoriczaszár pl. két olyan részből áll, melyek a papírkészítésnél használhatók, nevezetesen a külső ^burokból és a bélből. A burok fához hasonló minőségű és nagy i mennyiségű rostot tartalmaz, míg a bél szivacsos és főképeu hosszúkás sejtekből áll. Ugyanez áll a ezukornádra és más hasonló növényekre. Ha a külső burkot vegyi szerekkel, pl. marónátronnal vagy nátriumszulfiddal kezeljük, akkor az nagymennyiségű rostot szolgáltat, mely papírgyártásra alkalmas és átlátszatlan papirost ad. Ha azonban a belet ugyanezen vegyszerekkel kezeljük, akkor az egyes sejtekre esik szét és a belőle készült papiros áttetsző és pergamenpapirost képez. Régebben megpróbálták a szárakat a papírgyártásban akképen értékesíteni, hogy azokat maróalkálival kezelték. Ezen kísérletek foganatosításánál többféle eljárást alkalmaztak, melyek közül a legrégibb abban állott, hogy a szárakat, miután azokat szétzúzták, kb. 6 órán át gyönge marónátronoldatban főzték. Az eredmény egy pergamenszerű, többé vagy kevésbé foltos, törékeny papiros volt, mely csak kevés czélokra használható, úgy hogy az eljárások annak előállítására sohasem vezettek gyakorlati gyártási eredményre. Később föltételezték, hogy a külső burok rostjainak és a bél sejtjeinek különböző mi! nősége két külön főzést igényel, mi mellett a burok rostjai erősebb oldatot és hosszabb ideig tartó főzést kívánnak, mint a bél. Azt is gondolták, hogy ha a belet és a burkot egyidejűleg ugyanazon erősségű folyadékban és ugyanannyi ideig főzik, mint a mennyi a burok rostjainak szétaprítására és azoknak a kérges anyagoktól való elválasztására szükséges, akkor a bélsejtek gyakorlatilag véve elpusztulnak és nem hasznosíthatók. Föltaláló azonban 1903. julius 9-én benyújtott amerikai bejelentésében letette azon találmányát, hogy ez nincs mindig így és hogy alkalmas eljárás használata mellett csak egyetlen főzés szükséges az egész szár, burok és bélszámára és hogy mind v