34478. lajstromszámú szabadalom • Újítás gőz- és gázturbinákon

- 3 -mazva, melyek nem képesek a sugarat kellően közrefogni és a sugárzási veszteségeket megakadályozni, részint pedig megfelelően eltolt, zárt vezetőcsatornák, melyek az irányt majdnem teljesen ellenkezőre változtatják s súrlódás és örvénylés által nemcsak jelentékeny energiaveszteségeket okoznak, hanem kedvezőtlen kilépési keresztmetszeteket is mutatnak. Ha pedig a kilépési keresztmetszetek elég nagyra készíttetnek, akkor a gőz a csatornában csak a befolyásoló fal mellett vezettetik, ami azon hátrányos következménnyel jár, hogy az egyes gőzszálak nem haladnak szabályosan s ennélfogva a keréknek nem adhatnak át előnyösen munkát. Ha ellenben a keresztmetszeteket a gőz jobb vezetése czéljából megszűkítjük, akkor torlódások és fojtások lépnek föl s ezzel kapcsolatban a gőz nyomása kisebb mértékben alakul át. A leírt gőz- vagy gázturbinánál az egyetlen futókerék ismételt befolyásolása oly módon történik, hogy a turbinának alapul szolgáló fúvóka, mely laposan görbülő s a futókerék vagy több kerék által is ismételten átszelt kigyóvonal alakjával bír, az egyes fuvókarészek kilépési keresztmetszeteiben vezetőlapátokat kap, minek következtében azon új hatás létesül, hogy ámbár a fúvóka keresztmetszetei kellő nagyra választhatók, a gőzszálak a vezetőkészűlékből való kilépésük alkalmával mégis szabályosan haladnak. Az 5. ábra egy ilyen kígyóalakú fúvókának egyetlen kerékkel bíró turbinán való alkalmazását tünteti föl vázlatosan. A beömlő súgár, ugyanazon keréknek ismételt befolyásolása mellett, a berajzolt nyíl irányában halad végig a turbinán. A 6. ábra oly turbinánál való elrendezést mutat vázlatosan, melynél több egymás mellett fekvő kerék közé vezetőlapátok vannak iktatva. A 7. ábra ugyanazt radiális turbinánál mutatja. A föntebbi kígyóalakú fuvókánál, valamint a fuvókáknál általában azt a tényt figyelték meg, hogy valamely rugalmas folyadék, midőn egy egyszerű, ámbár jól legömbölyített szájnyílásból a szabad levegőre kiömlik, egy bizonyos, a hangsebességnek megfelelő kiömlési hangsebességet sohasem lép túl. Hogy azonban a gőz energiája lehetőleg tökéletesen kinetikai energiává legyen átalakítható s ez utóbbival a turbinában mechanikai munka legyen végezhető. De Laval az ő ismeretes fuvókáját kúpos kibővüléssel szerkesztette, melyben a gőznyomás helyes alaknál egészen az ellennyomásig csökken s a gőz részecskéi az átalakított hőenergiával arányos gyorsulásra tesznek szert. Ezen alapvető alakhoz csatlakoznak a gőz- és gázturbinákhoz való legkülönfélébb fuvószerkezetek és csatornaalakok. Azonban az ilyen kiterjeszkedési fúvókák vagy csatornák mindig zárt üregeket képeznek, melyek a kiterjeszkedő folyadéksúgár határolására vannak rendelve. A turbinák elmélete azt tanítja, hogy a lapátoknak lehetőleg érintőirányú befolyásolása kívánatos, ámbár a kivitel föltételei rendszerint aránylag nagyobb beömlési szög választását teszik szükségessé. Természetesen minél jobban akarunk az elmélet követelményeihez közeledni, annál gyengébbekre kell vennünk a fúvóka falait. Azonban ezzel nemsokára eljutunk a megvalósíthatóság határáig, másfelől pedig a ki3 beömlési szögek a futókerék feié hegyes szögben haladó s ékalakban elnyúló fuvókafalat eredményeznek, mely nemcsak nehezen állítható elő, hanem könnyen ki is törik s amellett különösen éles kibocsátó szélén egyéb hátrányokat is mutat. A jelen találmány szerinti kiviteli alak czélja ezen hátrányok elkerülése mellett abban áll. hogy az elmélet követelményei lehetőleg megvalósíttassanak s egyúttal az előállítás is minél egyszerűbb legyen. Ezen czélból a fúvóka vagy gőzvezető csatorna úgy képeztetik ki, hogy a negyedik falat, illetve a kiterjeszkedő gőzsúgár keresztmetszetének részleges határolására szolgáló fölületet a futókerék felől nem mint eddig, a vezetőkészűlékkel szilárdan összefüggő részek, hanem az aránylag na<iy sebességgel forgó turbinakerék elhaladó lapátjainak