34454. lajstromszámú szabadalom • Ajtócsukó

- 2 — a (v) ajtó nyitásánál az (a) henger az (e f) dugattyú fölött eltolódjék és a (d) zárórúgót összenyomja (4. ábra). A (h) dugattyúrúd a folyadék átvezetésére szolgáló (i) csatornákkal ellátott (e) dugattyúrészszel mereven van kapcsolva, míg a forgótolattyú (f) tokja az (e) dugattyúrészre van csavarolva, a két rész pedig tömítőgyűrűkkel oly módon fölszerelve, hogy az (a) hengert tömítve zárja, az ajtó nyitásánál és csukásánál azonban a hengerben eltolódhassák. Az (f) dugattyúrész belső fölülete a (k) forgótolattyú ülését képezi, mely a két (11) golyós szelepet befogadó mélyedésekkel van ellátva. Eme szelepek zárják az (1 1) furatokat, mikor a henger az 1. ábrán látható nyíllal ellentétes irányban tolódik el a dugattyú fölött, vagyis mikor az ajtót csukjuk. Mikor a henger ellenkező irányban mozog, tehát mikor az ajtót nyitjuk, az (11) szelepek az (i) csatornákat nem zárják el, mert eme csatornák a 2. ábra szerint oldalirányban kiszélesednek. A (k) forgótolattyú a nem kör (például négyszög-) keresztmetszetű (n) rúdon eltolhatóan van alkalmazva, mely rúd az (o) csavarház és (ol) korong útján a (c) hengerfödélben forgathatóan van ágyazva és melynek mellső vége az ajtó mozgása közben az üreges (h) dugattyúrúdban tolódik el. Az (o) csavarházat egy csavarkulcs segélyével forgathatjuk és így a (k) forgótolattyút beállítjuk. Ez utóbbi ugyanis egy kis (o) áteresztő nyílással van ellátva, mely az (e) dugattyúrész nagyobb (p) csatornájával működik együtt és a forgótolattyú állásának megfelelően, a (p) nyíláshoz viszonyítva oly helyzetet foglal el, hogy többkevesebb folyadékot engedjen átfolyni vagy a folyadék átfolyását teljesen meggátolja. A forgótolattyút egy erős (m) rúgó szorítja az (e) dugattyúrészen kiképezett ülésére, az (f) tokban azonban — mely a fékező folyadék átbocsátására természetesen (g) áteresztőkkel van ellátva — akkora mozgástere van, hogy üléséről az (m) rúgó hatása ellen adott viszonyok között leemelkedhessék. Eme leírt berendezés működési módja a következő: Mikor az ajtó be van csukva, az (e f) dugattyú a henger bal végén, a (d) rúgó pedig a megnyújtott állapotában van. Mikor az ajtót nyitjuk, az (a) henger a nyíl irányában (1. ábra) a dugattyú fölött eltolódik és így a csukórúgót a megrajzolt módon összenyomja. Ezenközben a fékező folyadék az (1) furatokon átfolyik és az (11) golyók körül az (a2) térből az (al) térbe folyik át. Ha már most az ajtót csukni kell, az ajtó eleresztésénél a (d) rúgó működésnek indul, mit a fékező folyadék késleltet, minthogy ekkor az (11) golyók az(l) csatornákat zárják, úgy hogy a folyadék csakis a szűk (o) fúraton mehet át. Annak megfelelően, hogy eme fúratot a (p) fúrattál szemben hogyan állítjuk be, a fékhatást növelhetjük vagy csökkenthetjük. Mikor a dugattyú löketét majdnem befejezte, a dugattyú az (x) horony elé kerül, úgy hogy a fékfolyadék a dugattyú kerülete mellett is áthatolhat, mi a fékezést csökkenti és lehetővé teszi, hogy a rúgó teljes ereje érvényesüljön, tehát az ajtó a kilincs becsapódását előidéző lökéssel csukódjék. Eme lökés nagyságát ugyancsak szabályozhatjuk oly módon, hogy a henger (u) csapágyát az (u2) állítócsavar segélyével eltoljuk. Ha a hengert az (s) csap felé toljuk, a dugattyú a hornyot csak a csukódás végén, vagy egyáltalában nem éri, tehát a lökés ereje is megfelelően csökken, vagy lökés egyáltalában nem lép föl. Ha az ajtót erőszakosan akarjuk csukni vagy ha azt becsapjuk, az ajtócsukó megsérülését az gátolja meg, hogy a forgótolattyú üléséről az (m) rúgó hatása ellen leemelkedik és a fékfolyadék a forgótolattyú kerülete mellett szabadon átfolyhatik, minthogy a tolattyú átmérője valamivel kisebb, mint a tokjáé. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Ajtócsukó a csukás normális lefolyásánál zárva maradó, túlságos hevességénél pedig kinyíló szeleppel, az által jel-