34439. lajstromszámú szabadalom • Újítások lőfegyvereken

é3 nézeteit ábrázolják, melynek segélyével a závárzat kézzel nyitható, mi mellett egyidejűleg azon részek is föl vannak tüntetve, melyek a cső rögzítőberendezését kiakasztják. A fegyver önműködő működése, különösen a závárzat önműködő nyitása és zárása ismert módon történik. A rúgó hatása alatt álló (1) cső a fegyver elsütése után a hátralökés folytán vezetékében visszamozog, míg hátsó részének, az úgynevezett töltőtérnek hátsó homlokfölülete, a csővezeték végére egészen vagy csaknem egészen fölfekszik. Ennek megtörténte után a (k) zároló az Cl) csőből kikapcsolódik és pedig oly módon, hogy a zároló előbb elforog, miáltal az elreteszelés megszűnik, azaz a zároló és a cső közötti kapcsolás kiakasztatik, amennyiben a zároló ezen forgása által az elreteszelő bütykök a töltőtér megfelelő kiugrásaitól szabaddá tétetnek, úgy hogy a zároló erre következő hátramozgásánál a töltőtér kiugrásai között levő térben hátramozoghatnak. A zároló említett forgása után tehát a zároló egyenes vonalban mozog hátra és pedig addig, míg a závárzatok hátsó végére ér, mire a zároló mozgás iránya megváltozik és a zároló az előrelökő rúgó behatása folytán ismét előre csapódik. A zároló előre csapódásánál egy töltényt visz magával, melyet a csőbe tol, mire ismét elforog, miáltal elreteszelődik. A fegyver ezen általános működése ismeretes és e helyen csak a találmány tárgyának jobb megértése végett van leírva. Azon [ elemek általános elrendezése, melyek a zárolót a csővel elreteszelik és ezen elreteszelést megszüntetik, szintén ismeretesek. A jelen esetben a zároló forgatását a fix (k3) vezetőpeczek és a zároló megfelelő alakú (k2) hornya létesíti, míg a zárolónak az elreteszelés megszüntetése utáni, illetve az elreteszelés előtti egyenes vonalú vezetését az (i) ütközőnek a zároló egyenes (kl) hornyába való bekapaszkodása állítja elő. A találmány értelmében a fegyveren oldalt az (r, rl) kiakasztható fogószerkezet van elrendezve, mely arra szolgál, hogy a lövés után hátracsapódó zárolót a szekrény megtöltése alkalmával, vagy a fegyvernek nem automatikus lőfegyver gyanánt való használatánál, hátsó helyzetében addig fogvatartsa, míg a kézzel történő töltést elvégeztük, mire az illető forgószerkezet kiakasztása által a zároló előrecsapódhatik. Ezen fogóberendezés a fegyvertokon lenghetően ágyazott kétkarú (r) emeltyűből áll, melynek hátsó karja megfelelően kiképezett (rl) toldatával a fegyvertok (vl) kivágásába nyúlik. Az (r) emeltyű a másik karjára ható (r3) rúgó nyomása alatt áll, mely az (rl) toldatot a fegyvertokba szorítja (4. áb:a), úgy hogy a lövés után hátracsapódó zároló a hátrafelé való mozgásnál ezen toldat fölött elmozoghat ugyan, azonban előre nem mehet, amennyiben ebben a zároló elreteszelőbütykei elé fekvő (rl) toldnt megakadályozza. Hogy a zároló ismét előre mozoghasson, ill. a forgószerkezet kiakasztassék, elegendő, ha az emeltyű mellső végére kis nyomást fejtünk ki, miáltal az (rl) toldat a zároló homlokfölülete elől a tokból kimozgattatik. úgy hogy most a zároló előrelökő rúgójának behatása alatt előre csapódhatik és záróhelyzetbe kerülhet. Hogy már most a fegyvernek önműködő fegyver gyanánt való használatánál a forgószerkezet állandóan működésen kívül tartsuk, az (r) emeltyűn (r2) állítóorr van elrendezve, mely kiálló fogantyúval bír. Az állítóorr oly módon van kiképezve, hogy az esetben, ha fogatyúját a 2. ábrán a meg-I felelően előre állítjuk, akkor ez által az orr oly helyzetbe kerül, hogy az (r) emeltyűnek (rl) toldatát a (v) kiugrásban a zároló pályáján kívül tartja. Ha ellenben az (r2) orrt a 4. ábra értelmében oly helyzetbe hozzuk, hogy fogantyúja hátrafelé áll, akkor az (r) emeltyű (r3) rúgójának hatása folytán akadálytalanul oly helyzetbe kerülhet, melyben (rl) toldata a zárolót a fent leírt módon megfoghatja. Mint föntebb említettem, a találmány tárgyát képező fegyver további újítással is bír, mely azon berendezésre vonatkozik, mely a esőnek hátsó helyzetében való rögzítésére szolgál és pedig addig, míg az elreteszelés