34385. lajstromszámú szabadalom • Kocsivonat

Megjelent 1í)05. évi november hó 24-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 34385. szám. XX/a. OSZTÁLY. Kocsivonat. ARTHUR KOPPEL CZÉG BERLINBEN. Pótszabadalom a 33177. sz. törzsszabadalomhoz. Bejelentésének napja 1905 január hó 9-ike. Jelen találmány tárgyát a 33.177. számú szabadalomban leírt kocsivonat további kiképzése vagy tökéletesbítése képezi, mely kocsivonat nagykerekű, egy-egy kerékpárból és fix kocsiszekrényből álló forgóalvázakkal bír, mely kocsivonat lényege abban áll, hogy két-két szomszédos forgóalváz, a tengelyeknek és az ezekkel szilárdan összekötött kocsiszekrényeknek kényszermozgású hajtás által létesített közvetlen függése mellett, kettős elemmé van összekötve és a forgástengelyek között elrendezett liordókapcsolórúd által kapcsolatba vannak hozva. A jelen találmány tárgyánál a hordóösszekötőrúd megmarad és csak a kettős elemmé összekötendő forgóalvázak között létesít más függőséget, nevezetesen az által, hogy a haladás irányában mindenkor hátsó forgóalváz retesz vagy hasonló segélyével a hordóösszekötőrúdhoz képest rögzíttetik. A két forgóalvázból képezett kettős elemek mindegyike a kocsivonat következő kettős elemével, úgy mint a törzsszabadalomnál, egyszerű csap által csuklósan van összekötve. A mellékelt rajzon a találmány értelmében szerkesztett kocsivonat példaképen oldalnézetben és fölülnézetben vázlatosan van föltüntetve : (a) jelöli a nagy (b) kerekek tengelyeit, (c) az utóbbiakkal szilárdan összekötött kocsiszekrényeket és (d) a két szomszédos, egy nagyobb egység gyanánt értelmezendő kettős elemmé egyesített forgóalváz (e) forgáscsapjai között elrendezett összekötőrudakat. A (g) csuklócsapok az egymásra következő kettős elemek egymáshoz kapcsolására szolgálnak. A haladás irányában mindenkor hátsó forgóalváz rögzítésére függélyesen eltolható (f) reteszek vannak elrendezve. A tapasztalat azt mutatta, hogy a kocsivonatnak a most leírt módon való összeállításánál úgy a vonatnak görbékbe való bekormányzása, mint az egyenesbe való visszavezetése az üzem részére kielégítő pontossággal megy végbe. A kettős elemek hátsó alvázai nem igyekszenek ugyan a forgóalváz gyanánt működő mellső alvázat pontosan követni, hanem kis sugarat törekszenek befutni, ami a következő, csak csuklósan kapcsolt forgóalvázzal kiegyenlítődik, úgy hogy az összes hozzákapcsolt kocsiknak meglehetősen pontos nyoma áll elő. Ezen elrendezésnek más rendszerekkel szembeni különleges előnye abban áll, hogy a kocsivonat mindkét irányban egyforma helyesen haladhat; e czélra csupán az egyik reteszcsoportot ki kell emelni és a másik csoportot kell beiktatni, azaz az eddig hátsó