34333. lajstromszámú szabadalom • Lerakószerkezet matriczaszedő és betűsoröntő gépekhez

- 2 — 6. ábra a lerakó szerkezet elülnézete valamivel nagyobb léptékben. 7. ábra a lengő keret és a váltónyelvek közti kapcsolat részletrajza, 8. ábra a 6. ábrán látható szerkezet fölülnézete, 9. ábra a 8. ábra egy részlete metszetben, nagyobb léptékben, 10. ábra a matriczák szerkezete, 11. ábra egy matricza hosszmetszete, 12. ábra egy matricza keresztmetszete, végre 13. ábra az elektromos áramvezetékek vázlatos képe. A (3) elosztó sín ismert módon az (1) matriczasor fölvételére szolgál. (87) egy tolattyú (6. ábra), mely jobb felé elmozgattatva a matriczasort a (3) elosztó sínről az elvezető nyíláshoz tolja. A (87) tolattyú e czélból a jelen kiviteli alak szerint egy (88) fogasrúddal van összekötve (6., 8. ábrák), melyet a lerakó vályú által mozgatott (90) emelő szán ismert módon működtet. A (87) matriczatolattyú egy rugalmasan működtetett (91) lécczel van fölszerelve, mely a sor leghátulsó matriczájára támaszkodva az egész sort a (3) elosztó sín hosszában jobb felé tovatolja. A (91) toló lécz egy karon van megerősítve, mely a (87) tolattyúból kinyúlik és egy (93) rúgó hatása alatt áll (6. ábra). E rúgó a kart jobb felé tolni igyekszik. A (90) szán lefelé mozgatása alkalmával a (87) tolattyút jobb felé tolja. A (93) rúgó czélja csak az, hogy a matriczasor mindig csak egy matricza vastagságának megfelelő darabbal tolassék jobb felé, ha az elvezető nyíláshoz legközelebb eső matricza e nyíláson keresztül lefelé mozgattatott és az ezen lefelé tolást végző (64) szán (6. ábra) újból fölemelkedett. (5) a lerakó tárt bevezető nyílása és (6) a lerakó csatornák, melyek a matriczák szétosztására szolgáló (9) váltónyelveket foglalják magukban. A váltónyelvek a (8) falrészek fölső végeihez vannak csuklósan erősítve, és a csatornákban egymást követőleg vannak elrendezve. A váltónyelvek továbbá sorokban vagy csoportokban vannak elrendezve. Mindegyik váltónyelv (12) forgó rúdra van szerelve (3., 4. ábrák), melyek a gépállvány (2) részén keresztül nyúlnak és hátulsó végükön (13) forgattyúkart és (14) forgattyúesapot hordanak. A legfölsö váltónyelvhez tartozó forgattyúcsap közvetlenül van összekapcsolva egy (19) csuklórúddal (3. ábra). A következő sor két váltónyelvének (13) forgattyúi egymással vannak öszszekötve egy (18) rúd segélyével, mi mellett a két forgattyú egyike forgattyúesappal van ellátva, mely egy második (19) csuklókarral van összekötve. A többi váltónyelv működtetésére (16) lengő keretek szolgálnak (3., 4., 7. ábrák), melyekből a rajzolt kivitelnél hat darab van alkalmazva. E hat lengő keret mindegyike egy-egy vízszintes (11) csapon függ és körívalakú alsó részszel bír. Ezen körívalakú részek külső végében (15) hornyok (7. ábra) vannak elrendezve, melyekbe alkalmas (14) kampók nyúlnak be. Látható, hogy a (16) kereteknek egyik vagy másik irányban való kilerdítése alkalmával az illető váltónyelvek egyik végállásukból a másikba mozgattat nak. Mindegyik lengő keret szomszédságában egy (40) forgó csukló van elrendezve (3. ábra), melynek egyik karja az illető lengő kéret egy (39) fülével van összekötve, míg a másik kar a hozzátartozó (19) csuklórúddal áll kapcsolatban. A (19) csuklórudak egyenkint egy-egy elektomágnespár armaturakeretével vannak összekötve. Az elektromágnesek a rajzon (20, 21) (25, 26) (27, 28) (29, 30) (31, 32) (33, 34) (35, 36) és (37, 38) számokkal vannak jelölve. Mindegyik párnak két elektromágnese egymással közös tengelyben van elrendezve (3. ábra) és (22, 23) armaturájuk (24) rudak segélyével egymással össze van kötve, úgy hogy egy-egy pár mindkét elektromágnesének armatúrája merev keretet alkot, melyet ezért az alábbiakban armaturakeretnek fogunk nevezni. Ha tehát valamelyik pár egyik elektromágnese pl. egy áramkör zárása által gerjesztetik, a leírt kapcsolat folytán az illető váltónyelvek egyik irányú elmozgása megy végbe, míg ugyanezen pár másik elektromágnesének gerjesztése alkal-