34331. lajstromszámú szabadalom • Újítások robbantások által nyert kőzettörmelékek gyors eltakarítására szolgáló készülékeken

2 -munkamódra mutat rá, mely szerint a tartány erős, körkeresztmetszetű fatuskókon rögzíttetik a sziklafal előtt. Ha most a tartány a robbantások folytán meg van telve, csigasor segélyével e tuskókon -egy készen álló kocsialvázra gördíthető rá és ezen tovaszállítható; a 3. ábra három kisebb tartányt ábrázol, melyek közül a legelső lejtősen van építv-e, míg a másik kettő vízszintesen; a 4. ábra szélesebb vájatprofiloknál egymás mellett több tartány alkalmazását mutatja. A tartányok két szélső oldalfala és a vájat oldalfalai közti, úgyszintén a tartányok egymással szomszédos oldalfalai közti hézag természetesen el van zárva, hogy a kőzettörmelékek le ne hullhassanak. Ezen elzáró szerkezetek vagy csapóajtók lehetnek, a minők a törzsszabadalomban vannak ismertetve, vagy pedig kengyelek reájuk fektetett vasbádogtáblákkal, deszkákkal, rőzsekötegekkel stb., a mint azt a 7. ábra mutatja és a mint az alább részletesen ismertetve van. Különösen figyelemre méltó a tartányok egymással szomszédos oldalfalaira illesztett elzáró szerkezetek vagy borítások berendezése, melyek, hogy a hulló kőzettörmelékek ellenében kellő védelmet nyújtsanak, rugalmasan lehetnek szerkesztve, a mint CLZ & 6. ábrából kitűnik; i végre az 5. ábra a tartány kiürítésének egyik kényelmes módját ábrázolja. A találmány értelmében az oldalfalakkal ellátott mozgatható (a) tartányt, mely a törzsszabadalom értelmében a robbantás által nyert kőzettörmelékek fölfogására szolgál, elől, azaz ama végén, mely a robbantandó sziklafal felé esik, úgy szerkesztjük, hogy mellső (d) homlokoldalával közvetlenül a sziklafal talpához érjen, úgy hogy tehát a törzsszabadalomban ismertetett talpcsapóajtókra többé nincs szükség, mi mellett valamely keresztben elhelyezett akadály, pl. (dl) lécz, sín stb. gátolja meg a tartány visszahúzása alkalmával az ezen ferde (d) lapon fekvő kőzet lecsúszását. Ezen legelői lévő ferde (d) lap vagy az egyetlen hosszú (a) tartány mellső végét alkothatja (1., 2. ábrák), vagy pedig, mint különálló, a tartány többi részétől függetlenül mozgatható tartány van kiképezve (3. ábra), mely a hátrább álló és rendszerint vízszintesen épített többi tartánnyal kapcsolatban áll. Fődolog, hogy ezen több tartányból, öszszetett vagy egy darabból álló tartány mellső széle lehetőleg szorosan illeszkedjék a robbantandó sziklafalhoz. A talpcsapóajtók helyett egy elől lejtős (d) fenék alkalmazása lényegesen elősegíti a tartány fenéklapja mellső részének anyagául ellenállóbb anyagnak, például vasúti síneknek, bádogtábláknak stb. alkalmazását. Ez által a hulló kőzet nagyobb ellenállásra talál a tartány mellső részében, mint ha a fenék fából, vagy általában puhább anyagból állana. A tartány fenekének hátulsó része ellenben, melyre a kőzettörmelékek már nem oly meredeken hullanak, igen jól készíthető közönséges, puha anyagból, pl. fából stb. Ezen lényegtelennek látszó konstruktív elrendezés egész különleges czélra szolgál. Ha ugyanis az egész tartányfenék fából volna készítve, ellenállóképesség és szilárdság tekintetében azonban megfelelne az igényeknek, a reá hulló kőzet mozgásból igen hirtelen jönne nyugalomba, miután repülése közben aránylag puha alzatra hullana, tehát abba benyomulna és mozgása megszűnnék. A kőzet tehát a fenéken hirtelen megáll és a többi kőzettörmeléknek, mely a legközelebbi robbanás folytán hull a fenékre, akadályul szolgál és így azt szintén gyorsan megállni kényszeríti. Ennek folytán a fenéken jó messzire, elől, az anyag összehalmozódása következik be, törmelékgát képződik, mely esetleg meggátolja, hogy a tartány hátulsó része kellően töltessék meg. Ezen nagy hátrányt majdnem tökéletesen el lehet kerülni, ha gondoskodás történik arról, hogy az első robbantásokból nyert törmelék lehetőleg messze hátra jusson.