34317. lajstromszámú szabadalom • Lökve fúró mélyfúró berendezéseknél mozdulatlan magvédőcsővel bíró fúrókorona

— 2 -rab közvetítésével a (k) magcső sarút és az (1) magfogó berendezést viselő (h) mag­védő cső csatlakozik. A (k) sarú hasít-ékai közé (lásd a 4. ábrát) a fúrókorona befelé álló véső élei nyúlnak, melyek a fúrókoro­nát teljesen központosán vezetik, úgy hogy a mag átmérője mindig a fúrókorona belső világosságának felel meg. A sarú egyúttal azt is biztosítja, hogy a fúrókorona a fúró­lyuk fenekétől mindig megfelelő távolság­ban legyen. Az (a) fúrókorona a kereszte­ződést közvetítő (d) résszel az (m) cső út­ján van kapcsolva, az öblítővíz útját a nyi­lak jelzik, az (n) bőrkarmantyú pedig meg­gátolja, hogy az öblítővíz a bőrkarmantyú által tömített hézagon kiáramoljék. A háromélű fúrókorona és a magcsősarú alulnézetben a 4. ábrán látható. Eme leírt berendezés működési módja minden további magyarázat nélkül érthető: a fúrólyukban föl- és lefelé csakis az (a) fúrókorona, az (m) cső és a kereszteződést közvetítő (d) rész mozog, ellenben a (k) magcsősarú, (h) magvédő cső és a (g) cső a rúdazattal mereven lévén kapcsolva, eme mozgásban nem vesz részt és csakis a fú­rás előrehaladásának megfelelően mozog lefelé, illetve az átállítás szükségének mér­vében fordul el. Ennek következtében a mag megszorulása, mely magvédő cső nélküli fúrókoronák esetében a magnak szétmor­zsolódását idézné elő, illetőleg a magnak azonnal való fölemelését követeli meg, ki van zárva. A fúrószerszám átállítását a megrajzolt berendezésnél, mint az szoká­sos, a földszintről végezzük a keresztező­dést közvetítő (d) rész útján, de lehetne azt a fölszint alatt, a mótor által működte­tett, tetszőleges ismert kilincsmű útján vé­gezni. Magától érthető, hogy a leírt elrendezés nemcsak szolenoidos fúrógépek, hanem bár­mely más oly berendezések esetében is al­kalmazható, melyeknél közvetlenül a fúró­szerszám fölött nyomás alatt álló vízzel, levegővel stb. hajtott mótor van alkal­mazva. Nyomás alatt álló vízzel működte­tett berendezés látható az 5—8. ábrán, mely berendezés az előbb leírttól annyiban tér el, hogy a magvédő cső a mótor fölé nyúlik és a mótor a mag átvezetése czél­jából csőalakú tokba van zárva, minek meg­felelően a megrajzolt foganatosítási alak­nál egyetlen tömör (c) dugattyú (1. ábra) helyett több körben elhelyezett (cl) du­gattyú van alkalmazva, de lehetne egyet­len, ezeket helyettesítő gyűrűalakú dugaty­tyút is alkalmazni. Az (f) visszavezető rúgó az (1) magfogót viselő (h) magvédő cső és az (a) fúrókorona nyújtványcsöve között van elrendezve, míg a (cl) dugaty­tyúk a (p) dugattyútolattyúval vannak ösz­j szekötve, melyet a (t) tokban az (r) fé­kezőrúgók tartanak a megfelelő helyzet­! ben. A dugattyúk hengereit képező furatok­| kai ellátott (q) cső egy nyújtványához a | magvédő cső tetszőleges hosszúságú (s) nyújtványcsöve, illetőleg a föntebb jelzett ' jelzett, a nyújtványcsővel egy magasságig fölfelé nyúló (t) tok van csavarmenetek útján kapcsolva. A nagy nyomás alatt álló öblítő víz a (cl) dugattyúkat és ezekkel együtt az (a) futókoronát is lefelé hajtja, míg a dugaty-I tyúk a (p) tolattyút lefelé nem mozgatják | és így az (u) elvezető nyílásokat szaba­dokká nem teszik (5. ábra jobboldala), mi­kor a visszavezető rúgó a fúrókoronát is­mét fölemeli. A fölfelé mozgó dugattyúk egy bizonyos elmozdulásuk után a (p) to­lattyút is fölfelé mozgatják, úgy hogy ez az (u) nyílásokat elzárja (5. ábra balol­dala), miáltal a dugattyú második lefelé mozgása indul meg. , Eme most leírt foganatosítási alak az előbb leírtnál annyiban előnyösebb, hogy egy munkamenetben hosszú magot lehet le­| választani, mielőtt a fúrószerszámot ki kel­lene emelni, míg az első foganatosítási alaknál (1 —4. ábra) az egy munkamenet­ben levágott mag hossza az (m) cső hosz­szánál nagyobb nem lehet, mely hosszúság gyakorlati okokból egy bizonyos, rendesen mindig kielégítő hosszúságnál nagyobb nem lehet. A találmány tárgyát képező berendezés lehetővé teszi, hogy az átfúrt rétegek csa­' pását és dülését ép úgy meghatározzuk a

Next

/
Thumbnails
Contents