34257. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csapágyak és hasonlók kenésére
Megjelent 1905. évi november hó 9-én. MAGY. KIR SZABADALMI ||§jg| HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 84257. szám. V/e/1. OSZTÁLY. Berendezés csapágyak és hasonlók kenésére. MŰHLRAD JÁNOS MÉRNÖK JASLOBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 április hó 26-ika. Jelen találmány tárgyát berendezés képezi tengelyek, csapok vagy hasonlók csapágyainak kenésére. A berendezés lényegében abban áll, hogy egy kenőcső a kenőtartányban levő végén néhány tizedmilliméter nagyságú nyílással bír, úgy hogy a tengely forgása által előállított vákuum a kenőanyagot fölszívhatja, mely ezután magára a tengelyre cseppeg. Ily módon a tengely kény szeri tett, a tengely mozgásától és különösen forgásszámától függő, tehát szabályozott, megbízható, igen gazdaságos kenését kapjuk. A mellékelt rajz a berendezés több példaképem kiviteli alakját mutatja; az 1. és 2. ábrák helybenálló, míg a 3. és 4. ábrák mozgó (hajtórúdfej-) csapágyak számára való kiviteli alakokat tüntetnek föl. Az (s) kenőcső — mely megfelelő anyagból, különösen fémből (rézből) készül — az (a) tartány felőli, illetve az ezen tartányba nyúló részén vékony (b) csúcsban végződig mely O'l egész 0'4 mm. átmérőjű nyílással bír. Az (s) kenőcső parafából vagy fából készült (c) dugó segélyével a csapágyaknál szokásos (d) kenőlyukban (furatban) van tömítve, illetve megerősítve, azonban a (d) furatba közvetlenül is beerősíthető és esetleg (e) perem segélyével (4. ábra) a (d) lyuk fölső szélére támaszkodhatik. Helybenálló csapágyaknál (1. ábra) az (s) csövet a tartányban ennek csaknem fenekéig lehajlíthatjuk, hogy a berendezés kevés kenőanyag mellett is kenjen. A csövet a most említett czélra egyenesre is készíthetjük és a (c) dugóra helyezett (f) süveggel vehetjük körül (2. ábra). A süveg fölül zárt és közel a dugó fölött (g) nyílásokkal bír, melyeken át az olaj a süvegbe hatol. Mozgó csapágyaknál, mint pl. vezető-, kapcsolórúd- vagy keresztfejeknél, valamint az utóbbiak vezetékeinél is, melyeknél a kenőanyag állandóan mozog, az (s) csövet a tartányban nem kell meghajlítani. Ezen esetben elegendő a rövid (81) csődarab is (3. ábra), mely csúcsos (b) végével az (a) j olajtartányba nyúlik. A cső mozgása alatt folytonosan olajrészecskék esnek a csővégre, mely részecskék fölszivatnak és a kenőlyukon át a csaphoz vezettetnek. Az (s) cső, különösen a csúcsos csővég belső átmérőjének meghatározása mindenkor a kenőanyag elfogyasztandó mennyiségétől és a kenőanyag minőségétől függ. A kenőberendezés következőképpen működik :