34252. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés heterogén testek alkatrészeinek szétválasztására

— 2 -zán ülő (E3) karok (e7) csavarok segélyével rögzíttetnek helyzetükben. Az (El) elektróda tehát az (E) elektródához képes bármilyen helyzetbe beállítható. Az (El) elektróda arra szolgál, hogy a két elektróda között létesülő elektromos mező erővonalait összegyűjtse és tömörítse A két elektróda között üvegből, kemény gummiból, fából vagy más szigetelő anyagból készült (D) válaszfal van elrendezve, mely (D2) szárnyas csavarok segélyével beállíthatóan van a (Dl) állványokhoz erősítve, melyeknek (D3) lábai a (B) alaplemez megfelelő (D4) hornyaiban harántirányban eltolhatók. Az (E) elektródát egy forgó (C) kefe tartja tisztán, melynek forgásirányát a 3. ábrán látható nyíl jelzi. Az (E, El) elektródák alá (E, El) tartányok vannak helyezve, melyek az elektródákról lehulló anyagok fölfogására szolgálnak. Az anyag, melynek alkatrészei szét választandók, az (E) elektróda fölött levő (H) tölcsérbe öntetik, melynek fenekét eltolható s maguk között (Hl) hasítékot hagyó rézsútosJemezek alkotják, úgy, hogy a (Hl) hasíték a kezelendő anyagnak megfelelően szűkebbre vagy bővebbre vehető. A (H) tölcsérben egy (A) rúdon ülő (Al) lapátok mozgathatók ide-oda, melyek az anyagnak a (hl) hasítékon való áthullását elősegítik. Midőn az anyagrészecskék a forgó (E) elektródára hullnak, azon részek, melyek a statikai töltés iránt igen érzékenyek, tovalöketnek s az (Ml) röppályán (3. ábra) haladva, a (D) válaszfalon át az (El) elektróda közelébe jutnak, honnan aztán az (R) tartányba esnek. A kevésbbé érzékeny, azonban elég vezető képességgel bíró részecskék, melyek a statikai töltésnek az (E) elektródára való behatására bizonyos mértékben reagálnak, a mélyebben fekvő (M2) röppályában (3. ábra) haladnak tova, miközben a (D) válaszfalhoz ütköznek s arról az (Rl) tartányba esnek. Az (E) elektródán esetleg függve maradó anyagrészecskéket a (C) kefe vakarja le s ezen részecskék az (M3) röppályán szintén az (Rl) tartányba hullnak, azonban külön tartányban is fölfoghatók. A (D) válaszfalnak tehát nemcsak elektromos, hanem mechanikai hatása is van. Mivel ugyanis ezen fal a két elektróda közötti statikai mezőben van elrendezve, nagy specifikus indukció-képessége folytán az erővonalakat még jobban összegyűjti vagy tömöríti s ezáltal az erővonalaknak az (E) elektródával érintkezésbe jövő részecskékre gyakorolt hatását még intenzivebbé teszi. Hogy azon részecskék, melyek az elektromos töltés iránt csekély fogékonysággal bírnak, ne gerjesztessenek, majdnem állandó töltés és majdnem állandó mező helyett az elektródák feszültségét igen gyorsan és nyomatékosan változtatjuk, és pedig czélj szerűen úgy, hogy igen magas feszültségű időszakok aránylag sokáig tartó, feszültség nélküli időszakokkal változzanak, minek következtében a csekélyebb érzékenységű részecskék ellökésére irányuló törekvés lényegesen csökken s számos esetben egészen megszűnik. A feszültség különböző módokon változtatható s a 4., 6. és 8. ábrán különféle foganatosítási alakok vannak bemutatva. A 4. ábrán (1) egy váltóáramú gép, (2) egy áramátalakító, míg (E) és (El) az átalakító szekundér tekercsének sarkaival összekötött elektródákat jelenti. A (2) áramátalakító föladata abban áll, hogy az (1) váltóáramú gép által fejlesztett áram feszültségét növelje. Ezen elrendezésnél az (E, El) elektródák közötti feszültségkülönbséget a jellemző szinuszgörbe tünteti föl (5. ábra). Ha a feszültség a hullámcsúcsokban vagy ezek közelében elég magas arra, hogy az érzékeny részek tovaszórassanak, és ha a feszültségváltozások elég gyorsan ismétlődnek, akkor az (E) elektródával érintkezésbe jövő anyag elkülönítése vagy tömörítése lényegesen elősegíttetik. Másodperczenként 50—60 periódus melletti és 25,000—50,000 Volt közötti feszültségváltozások jó eredményeket adnak s számos anyagnál, különösen ha a légköri föltételek kielégítők, ezen egyszerű berendezés teljesen elegendő arra. hogy a ke-