34237. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú gépeknél a harmonikus áramok elfojtására

akkor a rotor kollektorán három egymáshoz | képest 120° alatt elrendezett (a, b, c) kefét j rendezünk el, melyeket egyenként az indukciós gépnek három közönséges indukált áramkörének egyikével hozunk összeköttetésbe. Az (R) rotorban keletkező áramok oly mágneses teret létesítenek, mely azoknak freqentiájával egyenlő sebességgel forog. Ha a rotor lassabban forog, mint a j mágneses tér, akkor a kefék között levő áramkörök tudvalevőleg önindukciós csévék gyanánt szerepelnek. Ha ellenben a rotor a a mágneses térnél gyorsabban forog, akkor a kefék között lévő áramkörök kondenzátorok gyanánt szerepelnek. A fegyverzetáramkörökön átáramoló hasznos áramoknak frequenciája igen kicsiny, pl. egyenlő lesz a csúszási frequenciával. A harmonikus áramok által indukált áramok frequ3nciája ellenben igen nagy lesz. Ezen feltételek mellett igen könnyű a rotor fordulatszámát akként megszabni, hogy áramkörei a hasznos áramok esetében kondenzátorok gyanánt, a harmonikus áramok által fejlesztett áramok esetében pedig önindukciós csévék gyanánt szerepeljenek. Ily módon a kitűzött föladat tökéletesen meg van oldva. Lehetne azonban úgy is eljárni, hogy a 3. ábrában föltüntetett, az igen nagy ellenállású, rácsszerű hengerrel ellátott rotoron az egyenáramú (R) tekercselést (6. és 7. ábra) rendezzük el, melyet kollektorral és három egymástól 120°-ra elrendezett (a, b, c) kefével látunk el, ha a gép kétsarkú, ezen keféket a statornak (I, II, III) áramköreivel kötjük össze, vagy pedig, mint ez a 8. ábrában, az (1, 2, 3) indukciós csévék segélyével önmagukban zárjuk. Ezen különböző elrendezések magukban véve már ismeretesek, de ezeknek a harmonikus áramokat elfojtó áramkörökkel való kombinációja a jelen találmány keretébe esik. A 6. ábrában föltúntetett elrendezésnél a kefék között lévő áramkörökkel soros kapcsolásban álló indukáló áramköröknek öninduktiója megakadályozza az előbbieket abban, hogy azok a stator áramkörein átfolyó harmonikus áramok által a rotorban előidézett mágneses áramlásokkal szemben ernyő gyanánt szerepeljenek. A 8. ábrának (1, 2, 3) önindukciós csévéi ugyanily hatással vannak. A 7. ábrában feltűntetett elrendezésnél ajánlatos azon áramkörökbe, melyek a kefékbe vannak zárva, az ábrában föltűntetett módon (1, 2, 3) önindukciós csévéket ' iktatni. Ezen csévék számbavehető hatás nem gyakorolnak a gép teljesítményére vagy teljesítményének faktorára, mivel a rotornak a kefék között lévő áramkörei csak a hasznos áramokkal szemben, nem pedig ezen csévékkel szemben szerepelnek kondenzátorok gyanánt. Valahányszor indukciós gépekkel van dolgunk, ezen gépeknek stator- és rotortekercselései általában igen közel állanak egymáshoz és az indukált áramkörök által létesített mágneses áramlásoknak majdnem teljes összességét közrefogják. Ezen föltételek mellett, ha ezen indukáló áramkörök nagy ellenállású külső áramkörökbe vannak zárva, akkor azok maguk is a harmonikus áramok számára jó fojtó áramköröket alkothatnak. Ezen oknál fogva indukciós gépeknél a helyett, hogy nagy ellenállású rácsszerű hengert rendeznénk el, az indukált áramkörök mellett, elegendő önindukciómentes ellenállásokat a különböző önindukcióval bíró azon áramkörök vagy csévék végei között leágaztatni, melyek hivatva vannak az indukált áramköröket megakadályozni abban, hogy azok az indukáló áramkörökön átfolyó harmonikus áramok által létesített mágneses áramlásokkal szemben ernyő módjára működjenek. Az ily önindukciómentes ellenállásokat (a jelen esetben hármat) a 4., 7. és 8. ábrák (1, 2, 3) önidukciós csévéivel párhuzamosan kapcsoljuk vagy az 5. és 6. ábráknál az (a, b, c) kefék között leágaztatjuk. Ezen elrendezéseknél azonban az összekötő sodronyok könnyen leválhatnak, a miért is a rácsszerű henger alkalmazása mindig