34209. lajstromszámú szabadalom • Elektromos hullámok összehangolására szolgáló berendezés
3 -hulláraokká való transzformálása közötti viszonyt, a melyet (k) által jelölünk. Az (M) frekvencia függvénye gyanánt a kifejezést tehát így írhatjuk föl: = és ha ~ = a, úgy M = «, Ezek alapján a fönti viszonyt a következőképp fejezhetjük ki: A leadó állomás által kibocsátott hullámok frekvenciája a fölfogó állomás rezgőrúdjának vastagságával egyenes, a hosszának négyzetével pedig fordított arányban áll egy állandó tényező szerint. A fölfogó állomás számára hasonló megfontolások alapján kapjuk, hogy M = a4 — és általánosságban kifejezve mondhatjuk, hogy a kibocsátott hullámok frekvenciája a fölfogó állomás rezgő rúdja hosszának négyzetével fordított arányban áll. Ezek után a (Cl) excenter alakját könnyű szerrel állapíthatjuk meg. Minden másodpercz végével a (j) zsinórnak a (G) rezgőrúdon elmozogható (k) fejen levő megerősítési pontja, mint már föntebb jeleztük, oly meghatározott helyzetbe kerül, mely az (M) frekvenciának felel meg. A (H) elektromágnes reagál a (g) tű kilengéseire (I. 3. ábrát) és befolyásolja a (Cl) excentert, a melynek forgását az (m) tengely és (n n 1) fogaskerekek közvetítésével az (I) óramű eszközli. A 3. ábrából az egyszerűség kedveért a 2. ábrán föltüntetett az (i) kontaktustól, illetve (L) battériától balra fekvő részletek el vannak hagyva, ellenben föl vannak tüntetve azon részletek, a melyek a 2. ábrában, az (L) battéria, (Dl) elektromágnes, FI El) kilincsmű ós (G) rezgőrúd mögött levén, nem láthatók. Az (i) kontaktustól jövő áram (1., 2. és 3. ábrát) a (J) dobra szerelt, egymástól elszigetelt két (c', c2) vörösrézgyűrűt súroló (b) és (bl) kefék közvetítésével vitetik át a (H) elektromágnesre. A (J) dob az (m) tengelyre van ékelve. A (H) elektromágnes a (J) dobbal együtt forog és előtte van a fegyverzete, a melynek vonzása a (K) kapcsolat hatása folytán az (nnl) fogaskerekek közvetítésével forgásba helyezi a (Cl) excenter (o) tengelyét. A (H) elektromágnes hatása mondhatni pillanatnyi lévén, azt azon oknál fogva kell meghosszabbítani, hogy a (Cl) excenter elforgását lehetővé tegye azon idő alatt, a mely alatt az (FI) kilincskerék egymásután következő két foga az (El) kilincs alá kerül. Ezen czélból az (m) tengelyre egy (p) fogaskerék van szerelve, mely a (pl) fogaskerékkel kapcsolódik. E (pl) fogaskerék a (q) tengelyt forgatja, a melyen a kerületén az (rl r2) vörösréz gyűrűkkel ellátott kettős (r) tárcsa foglal helyet, s a mely gyűrűk közül az (rl) az (r3) szigetelő által van megszakítva, s a melyek az (r4 és r5) kefékkel állanak érintkezésben. Az (r3) rész hossza a hullámok frekvenciája által van meghatározva. A (pl) fogaskerék egy kilengés tartama alatt egy teljes fordulatot végez az I. óramű hatása folytán. A nyitott áramkör, a (H) elektromágnes gerjesztésére záródik az (rl) gyűrűn át az (1) battériából jövő áram segélyével bekapcsolva tartja az (m) tengelynek a (p) fogaskereket hordó részét. Midőn (rl) gyűrű szigetelő (r3) része újból az (r5) kefe elé kerül, a pillanatban az áramkör meg van szakítva, a (H) elektromágnes nincs befolyásolva s elengedi fegyverzetét, az (FI) kilincskereket pedig az (El) kilincs rögzíti helyzetében. A jelzett mozgások megtörténte után (M3) kefe által súrolt, átlósan szemben fekvő és a kerület egy negyedét elfoglaló (Ml M2) segmentekkel ellátott (M) tárcsa elforgása által, a (D) és (H) elektromágnesek nincsenek már befolyásolva s az (FI) kilincskerék és a (Cl) excenter, mint följebb láttuk, mozdulatlanok. A folytonosan forgó (1) óramű a (J) dobon elhelyezett (s) kontaktus és (sl) kefe közvetítésével zárja egy harmadik (N) battéria áramát, mely a (P) óramű (0) frikciós kapcsolatára hat és az (Pl) kilincskerék (o) tengelyét az előzővel ellenkező értelemben nagy sebességgel forgatja. Ez által a (G) fémpálczán levő (k) megerősítési hely, a melyre az (1) rúgó hat, visszafelé húzatik
