34197. lajstromszámú szabadalom • Önműködő megszakító egyen és válatkozó áram számára

rlenzátorrezgésekuek az (e—e) léczekre, ill. | (f—f) kontaktuscsavarokra való közvetlen átvitele folytán a megfelelőleg közelített kontaktuscsúcsok között a választott kap­csolás szerint az (x) vagy (xl) szikrapálya keletkezik. A rezgés állandóan tartatik fönn, mivel a kondenzátor megtöltése alkalmával a leme­zek vonzatnak és a kontaktuscsúcsok egy­máshoz közelíttetnek, mi által az áramkör záratik, míg a kiegyenlítődés pillanatában a kisülés megy végbe, vagyis a kontaktus­csúcsok ismét távolíttatnak egymástól Amint a csúcsok egymástól eltávolodtak, a kondenzátor ismét megtöltetik, minélfogva a lemezek és a kontaktuscsúcsok ismét kö­zelíttetnek egymáshoz addig, míg ezeken keresztül ismét kisülhet a kondenzátor. Az áram megszakító kapcsolási sémája a 4. ábrában van föltüntetve, melyben (B) az áramforrás, (I) és (J) az indukciócsévék, (C) a lemezkondenzátor és (x) és (xl) a szikra­pályák. A kisülési áramkörben elrendezett (I) és (J)primérés szekudértekercs (I') és (J')­nél is alkalmazható, ha a töltőáramot a frek­vencia megkettőzésére akarjuk fölhasználni. Ha a kisütési áramkörben létesített inter­mittáló áramot a tekercseken keresztül ve­zetüjk, úgy ösmert módon indukált áramok keletkeznek. A kontaktuscsúcsok egymáshoz szorításának mérve, ill. a csúcsok beállítása szerint erős fütyülő hang válik hallhatóvá, melynek rezgési száma az árammegszakítá­sok százával egyenló és másodperczenkénti 300 megszakítástól kezdve igen tág határok között változtatható. A hang magassága a dielektrikumok és bevonatok megválasztásától és számától, a szorítás nagyságától, a készülék méretezé­sétől és részben az elektromos feszültség nagyságától is függ és a legkedvezőbb eset­ben másodperczenkénti 6000 rezgésig emel­hető. A 3. ábrában föltüntetett második foga­natosítási alak annyiban tér el az elsőtől, hogy a két rezgő elektródapár helyett egy rúgós kontaktus van a kondenzátor közepén elrendezve. A fölső kondenzátorlemezzel szilárdan ösz­j szekötött (i) ebonítlemez az (f) kontaktuscsa­varral fölszerelt (S) tartót és a (k) rúgót hordja, mely rezgő végén platiniridiumkon­taktussal van ellátva. Ezen elrendezésnél a kondenzátor rezgé­sei előbb egy rugóra vitetnek át, melynek hangmagassága határozza meg a megsza­kítások számát. A 3. ábrában föltüntetett készülék meg­indítása a rúgó egyszerű megrezgetése által történik, vagy pedig az (S) tartó mellső ré­szének gyengéd megnyomása által, míg az első foganatosítási alak, ha a kontaktuscsa­varok megfelelően be vannak állítva, az áramkörbe való kapcsolásnál magától meg­indúl. Az 5. ábrában egy harmadik foganatosí­tási alak van föltüntetve, melynél az első és második alak azon czélból vannak egy­mással kombinálva, hogy két (x, xl) változ­tatható és egy harmadik (x2) állandó rez­gési számmal bíró ezikrapályára tegyünk szert. A megszakítók elrendezése lényegileg ugyanaz maradt. Czélszerű a fölső (e) léczet a rúgós megszakító (i) lemezével egy darab­ból készíteni. Természetesen az első foganatosítási alak­nál több (e) léczet megfelelő számú meg­szakításí hellyel, a második alaknál pedig több rúgós kontaktust egy-egy meghatáro­zott szikrapályával, vagyis a harmadik alak­nál háromnál több szikrapályát változó és állandó frekvenciával, rendezhetünk el. Mind a három foganatosítási alak külö­nösen magas üzemfeszültségre (kb. 20 volt­tól feljebb) és csekély áramerősségre (kb. Veoo — kb. 1 /2 Amp.) alkalmas és pedig akár egyen- akár pedig váltakozó áramnál. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő megszakító egyen- vagy vál­takozó áram számára, jellemezve egy vékony fémlemezekből és igen vékony szi­getelőlemezekből (zselatinzselatoid vagy hasonló lapok) és ezeket összeszorító fö­dőlemezekből álló lemezkondenzátor és ennek födőlemezein elrendezett vagy ezekkel összekötött kontaktusok által, azon czélból, hogy a kondenzátor töltése

Next

/
Thumbnails
Contents