34197. lajstromszámú szabadalom • Önműködő megszakító egyen és válatkozó áram számára
rlenzátorrezgésekuek az (e—e) léczekre, ill. | (f—f) kontaktuscsavarokra való közvetlen átvitele folytán a megfelelőleg közelített kontaktuscsúcsok között a választott kapcsolás szerint az (x) vagy (xl) szikrapálya keletkezik. A rezgés állandóan tartatik fönn, mivel a kondenzátor megtöltése alkalmával a lemezek vonzatnak és a kontaktuscsúcsok egymáshoz közelíttetnek, mi által az áramkör záratik, míg a kiegyenlítődés pillanatában a kisülés megy végbe, vagyis a kontaktuscsúcsok ismét távolíttatnak egymástól Amint a csúcsok egymástól eltávolodtak, a kondenzátor ismét megtöltetik, minélfogva a lemezek és a kontaktuscsúcsok ismét közelíttetnek egymáshoz addig, míg ezeken keresztül ismét kisülhet a kondenzátor. Az áram megszakító kapcsolási sémája a 4. ábrában van föltüntetve, melyben (B) az áramforrás, (I) és (J) az indukciócsévék, (C) a lemezkondenzátor és (x) és (xl) a szikrapályák. A kisülési áramkörben elrendezett (I) és (J)primérés szekudértekercs (I') és (J')nél is alkalmazható, ha a töltőáramot a frekvencia megkettőzésére akarjuk fölhasználni. Ha a kisütési áramkörben létesített intermittáló áramot a tekercseken keresztül vezetüjk, úgy ösmert módon indukált áramok keletkeznek. A kontaktuscsúcsok egymáshoz szorításának mérve, ill. a csúcsok beállítása szerint erős fütyülő hang válik hallhatóvá, melynek rezgési száma az árammegszakítások százával egyenló és másodperczenkénti 300 megszakítástól kezdve igen tág határok között változtatható. A hang magassága a dielektrikumok és bevonatok megválasztásától és számától, a szorítás nagyságától, a készülék méretezésétől és részben az elektromos feszültség nagyságától is függ és a legkedvezőbb esetben másodperczenkénti 6000 rezgésig emelhető. A 3. ábrában föltüntetett második foganatosítási alak annyiban tér el az elsőtől, hogy a két rezgő elektródapár helyett egy rúgós kontaktus van a kondenzátor közepén elrendezve. A fölső kondenzátorlemezzel szilárdan öszj szekötött (i) ebonítlemez az (f) kontaktuscsavarral fölszerelt (S) tartót és a (k) rúgót hordja, mely rezgő végén platiniridiumkontaktussal van ellátva. Ezen elrendezésnél a kondenzátor rezgései előbb egy rugóra vitetnek át, melynek hangmagassága határozza meg a megszakítások számát. A 3. ábrában föltüntetett készülék megindítása a rúgó egyszerű megrezgetése által történik, vagy pedig az (S) tartó mellső részének gyengéd megnyomása által, míg az első foganatosítási alak, ha a kontaktuscsavarok megfelelően be vannak állítva, az áramkörbe való kapcsolásnál magától megindúl. Az 5. ábrában egy harmadik foganatosítási alak van föltüntetve, melynél az első és második alak azon czélból vannak egymással kombinálva, hogy két (x, xl) változtatható és egy harmadik (x2) állandó rezgési számmal bíró ezikrapályára tegyünk szert. A megszakítók elrendezése lényegileg ugyanaz maradt. Czélszerű a fölső (e) léczet a rúgós megszakító (i) lemezével egy darabból készíteni. Természetesen az első foganatosítási alaknál több (e) léczet megfelelő számú megszakításí hellyel, a második alaknál pedig több rúgós kontaktust egy-egy meghatározott szikrapályával, vagyis a harmadik alaknál háromnál több szikrapályát változó és állandó frekvenciával, rendezhetünk el. Mind a három foganatosítási alak különösen magas üzemfeszültségre (kb. 20 volttól feljebb) és csekély áramerősségre (kb. Veoo — kb. 1 /2 Amp.) alkalmas és pedig akár egyen- akár pedig váltakozó áramnál. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő megszakító egyen- vagy váltakozó áram számára, jellemezve egy vékony fémlemezekből és igen vékony szigetelőlemezekből (zselatinzselatoid vagy hasonló lapok) és ezeket összeszorító födőlemezekből álló lemezkondenzátor és ennek födőlemezein elrendezett vagy ezekkel összekötött kontaktusok által, azon czélból, hogy a kondenzátor töltése
