34151. lajstromszámú szabadalom • Elektromos gőzívlámpa
_ 4 — behúzza, miáltal az (n) emeltyű kileng és a gőzívlámpa a (q) nyilak irányában kibillen. A (j) izzólámpa (jl) szénszála itt is seriesben van kapcsolva a gőzívlámpával. Az 5. ábrán látható elrendezésnél a (c2) ellenállás, éppúgy mint a 4a. ábránál, az (a) higanycsövön kivül van elrendezve, de mint a 4. ábrán, a cső belsejében is el lehet azt rendezni. A 6. ábrán a (c2) ellenállás úgy van elrendezve, hogy ha a lámpába áramot bocsátunk, ez úgy a (c2) ellenálláson, mint az (a) csőben levő higanyon és a (jl) szénszálon is keresztülmehet. A (c2) ellenállás czélja, hogy a (jl) szénszálat azáltal, hogy ezt gyakorlatilag véve teljesen rövidre zárja, az erős indító áram behatása ellen védje mindaddig, míg a (cx) relais, mely a lámpa elektródáihoz mellékzárlatba van iktatva, a (cx c*) armatúrát magához nem vonja ós ezáltal a (c2) ellenállás áramkörét meg nem szakítja, mikor is a (c2) ellenállás teljesen kikapcsolódik az áramkörből és az áram csak az (a) csőben lévő higanyon és a (j) elektromos izzólámpának most az ívlámpával seriesben kapcsolt (jl) szénszálán folyik keresztül. Az 5a. és 5b. ábrák az 5. ábrán bemutatott lámpa szerkezeti részleteit ábrázolják. Az 5a. ábrán az (n) lengő emeltyű központos ágyazására szolgáló berendezés és az emeltyű alatt és fölött lévő beállítható (r) ütközők elrendezése látható, melyek az emeltyű mozgását határolják. Az 5b. ábra az U-alakú (s) szorító rugókat ábrázolja, melyek az (n) lengő emeltyű fölső oldalán vannak elrendezve és az (a) üvegcső fölvételére szolgálnak. A lengő emeltyű alsó oldaláról lenyúló (t) karok (u) szorító rugókat tartanak, melyek a (j) elektromos izzólámpa (j2) végeit fogják körül. Az (n) lengő emeltyű valamely alkalmas szigetelő anyagból, czélszerüen porczellánból van készítve és az egyes részek, amennyiben szükséges, szigetelten vannak egymással összekötve. A lámpa fölső részei (v) süveggel vannak elzárva, mely egyszersmind a lámpa világító alkatrészeit magába záró (vl) kupolát tartja. Az elektromos kapcsolatok és az áram útja a lámpa különböző kiviteli alakjánál, az ábrákból tisztán láthatók. Világosan látható továbbá, hogy hol kell hajlékony vezetékeket alkalmazni, hogy a higanycső mozgása ne legyen gátolva. A (c2) ellenállás máskép is elrendezhető, mint ahogy ez a különböző ábrákon be van mutatva, úgy hogy azt a lámpa mozgása nem befolyásolja. Lehet a higanycső továbbá hengeresen is készítve és úgy ágyazva, hogy pl. hossztengelye körül forgatható. A csövet ekkor körülbelül hosszának közepén, egyik oldalán kiöblösödéssel látjuk el, úgy hogy ha áram folyik a higanyon keresztül és a cső ennek folytán hossztengelye körül elforog, a higany nagy része a kiöblösödésbe folyik, tehát az elektródáktól eltávozik és a fényívet létesíti, míg a cső visszaforgása alkalmával a higany ismét kifolyik a cső kiöblösödéséből és visszafolyik a csőbe, illetőleg az elektródákhoz. Ahelyett, hogy az áramot a lámpán való keresztülfolyása alkalmával arra használnék, hogy vele solenoidot gerjesszünk, ami azután a lámpa önműködő kibillenését és a higany elmozgását idézi elő, lehet az áramot más alkalmas módon is fölhasználni arra, hogy vele a lámpát elforgassuk vagy a higanyt mozgásba hozzuk. így pl. a solenoid helyett és a lengő emeltyű forgatására szolgáló fönt ismertetett kapcsolatok helyett az áramnak valamely fémre, vagy két különböző minőségű fémből készült testre, vagy valamely gázra való melegítő hatást lehet fölhasználni arra, hogy a lámpának a szükséges elmozgást adjuk. A gyakorlat megmutatta, hogy a jelen higanygőzívlámpa megindításához valamivel több áramra van szükség, mint amennyi annak üzemben tartásához kell, midőn ugyanis már a higany megmelegedett és elgőzölgött. így pl. a 3. ábrán valódi nagyságban föltüntetett lámpa könnyen megindítható körülbelül 2 ampére erős árammal, de körülbelül 15 mp. múlva az áram erősségét körülbelül 0'6 ampérere lehet leszállítani, mire a lámpa állandó áramerősség mellett nyugodtan ég tovább. Az áram erősségének ezen, a lámpa i
