34102. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa
magot a (g) cséve működteti, mely a vasmagot körülvevő (s) üvegcsőre van rátolva. A fölső (e) lemez az ennek fölső oldalán kiképezett kúpos toldatra illeszkedő (i) csőtoldatot hordja, mely az (s) üvegcső fölerősítésére szolgál. Lényeges ezen lámpánál a (t) fölfogó tölcsérnek elrendezése, mely az (e) lemez alatt van megerősítve és az üvegburába nyúlik. A (t) tölcsér az (u) gyűjtő kamrával áll szoros összeköttetésben. Midőn a lámpa bekapcsolásánál az (a) elektróda megemeltetik, ez utóbbi és az (n) katóda között fényív keletkezik, mely egyúttal a (b) katódatartót körülvevő higanyt gőzösíti. A fölhevített higanygőzök részben már a (t) tölcsérben kondenzáltainak és innen lecsöpögnek; a higanygőzöknek másik része a gyűjtő kamrába áramlik, itt kondenzáltatik és a (v) nyílásokon át szintén lecsöpög. A szénrészecskéknek csak kis része rakódik a tölcsérre, míg nagyobbik részük az (u) kamrában gyűl össze, miáltal a burának bekormozása és a lámpa világító hatásának csökkentése megakadályoztatik. Az 1. ábrában föltüntetett lámpa hosszú ideig égő lámpaként van tervezve, mivel a fényív tökéletesen el van zárva. Nem szükséges azonban a burát oly tömítően elzárni, mivel a higanygőzök saját súlyuknál fogva sohasem emelkednek oly magasra, hogy azoknak a cső fölső végén való kiáramlása folytán higanyveszteségek következnének be. Egyszerűség kedvéért az 1. ábrában csak az anóda van hosszú szénrúd alakjában föltüntetve, míg a katóda csak rövid széndarab által van szemléltetve. Ezen széndarab ugyan hosszabb ideig eltart, mivel csak igen csekély mértékben fogy, mindazonáltal időről-időre ezen széndarabot is utána kell állítani; ezen oknál fogva természetesen hosszabb katóda szükséges. Ilyen hoszszabb katódának elrendezése a 2. ábrában föltüntecett foganatosítási alaknál van bemutatva. Itt (b) ismét a katódatartót jelöli, mely azonban a (d) tartón át lefelé van vezetve, mely utóbbi a (h) csővel van szorosan öszszekötve. Ezen csőből a katódatartó a (k) tömítőszelenczén át nyúlik ki. A (b) katódatartónak csavarmenetekkel ellátott meghosszabbítására fölcsavarolt (1) csavaranya segélyével, mely két (ml) és (m2) harántrúd közé van fogva, a katódát igen egyszerű módon beállíthatjuk a nélkül, hogy ez által a lámpa üzeme zavartatnék. Ezen beállítást nem kell, mint a közönséges ívlámpáknál, lassan és folytonosan, hanem csak nagyobb időközökben eszközölni. Egyszerűbb foganatosítási alakoknál a csavaranyát a hozzátartozó részekkel együtt el is hagyhatjuk és a katódatartót egyszerűen csak a, (k) tömítő szelenczén át vezethetjük ki (3. ábra). Ezen esetben az utánállítás a (b) katódatartónak egyszerű föltolása révén eszközlendő, a mikor is a katódatartó súrlódás által tartatik meg az egyes helyzetekben. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. ívlámpa oly elektródákkal, melyeknek égése közben a lámpabura belsejében lerakódások képződhetnek, jellemezve egy (t) fölfogó szerkezet által, mely a fényív fölött van elrendezve, hogy a lerakódásokat a lámpaburától távol tartsa, úgy hogy ez utóbbi átlátszó marad. 2. Az 1. alatt igényelt ívlámpának egy foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a (t) fölfogó szerkezet egy fölötte elrendezett (u) gyűjtő kamrával állöszszeköttetésben, melybe a lerakódásokat alkotó részecskék bevitetnek. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt ívlámpának lámpák számára, melyeknél a lerakódások úgy szilárd, mint gázalakú részecskékből állanak, jellemezve az által, hogy az (u) gyűjtő kamra alsó részén (v) kifolyató nyílások vannak elrendezve, melyeken át a kondenzált gőzalakú részecskék újból visszafolyhatnak, míga szilárd részecskék a gyűjtő kamrában visszatartatnak. 4. Az 1—3. alatt igényelt ívlámpának foganatosítási alakja, melynél a fölfogó szerkezet és a gyűjtő kamra a fényív fölött állandó magasságban tartandó,
