34081. lajstromszámú szabadalom • Gőzkazán elrendezés
8. ábra a 7. ábrán látható csőkígyók sematikus végnézete, a 9. ábra a csőkígyók oldalnézete, a 10. ábra a fölső csőkígyó fölülnézete, a 11. és 12. ábra a 10. ábrán látható csőkígyó oldal- és végnézete. Az (1) gőzkazán a (2 3) falak által két részre, az alsó (4) víztérre vagy kamrára ' és a fölső (5) gőztérre vagy kamrára van osztva. A (3) fal és a kazán külső fala között az (5.0 tér foglal helyet, melyhez a (6) búvólyuk vezet. A (3) falon (7 8) nyílások vannak kiképezve, melyek a (9 10) csappanó födelek útján elzáródnak, mihelyt a (4) kamrában nagyobb nyomás uralkodik, mint az (5) kamrában. A kazán (2) falában egy (20 nyílás van kiképezve, mely biztonsági nyílás gyanánt szolgál, ha a (4) kamrában a : gőznyomás túlnagy volna, miáltal a víz e kamrából esetleg a vele összekötött csövekbe nyomatnék át. Ha a kazánrészek egymástól elkülönítve vannak elrendezve és a tüzelőajtók kinyittatnak, illetőleg a tűz elalszik, úgy hogy hideg levegő .áramlik át a rostélyon, a nyomásváltozások azt idéznék elő, hogy a víz a csöveken át a gőzkamrába haj tátik. A vízkamra hosszában egy fordított V-alakú (11) védősüveg van elrendezve, melynek oldalfalai lazán fekszenek föl a vízkamra fenekén, úgy hogy a csapadékok ezen védősüveg alá a (12) térbe jutnak, innen pedig a (13) csövön vezettetnek el. Ezen elrendezés által megosztjuk azt a nyomást, mely a vízkamrában a csapadékok kihajtását idézi elő. A (4) kamrából a víz a lefelé vezető (14 15) csöveken át a (16) csőkígyóba jut, melyen végighaladva, az (5) gőztérbe torkoló fölfelé vezető (17) csőbe folyik. A (15)' csőben egy visszacsapó szelep (lásd 5. ábrát) van elrendezve, úgy hogy a víz a csőkígyóból vissza nem folyhat. A (14) cső egy, a (11) védősüveg fölött fekvő ponton torkollik a (4) vízkamrába, a (17) cső pedig kissé benyúlik az (5) gőztérbe. A (18) csőkígyó fölső végével egy (19) cső (3. ábra) áll összeköttetésben, mely a (4) vízkamrától a (18) visszacsapó szelep által 1. és 11. ábra van elválasztva, úgy hogy a tápvíz ezen csövön át a csőkígyóba vezethető be. A víz a csőkígyón átáramolva, a fölfelé vezető (17) csövön át az (5) gőztérbe jut, melyből a (8) nyíláson át a (4) víztérbe folyik át. A (16) csőkígyó elvezető végével egy szelepekkel ellátott (20) cső (3. ábra) van összekötve, úgy hogy ezen cső segélyével nagyobb víztömegeket hajthatunk a csőkígyókon át, oly czélból, hogy ezekből az iszapot és egyéb tisztátalanságokat kiöblítsük. A (21) visszacsapó szelep (1. ábra) meggátolja azt, hogy a (17) csőbe gőz áramolják. A (4) víztérből továbbá a lefelé nyúló (22) csöveken át víz vezettetik a csoportosan elrendezett (23) csőkígyókba, melyeknek mellső végén (180 visszacsapó szelepek (8. ábra) vannak elrendezve. Mindegyik (22) cső egy háromfúratú (24) szelepszekrényben végződik (3., 8. és 9. ábra), mely mindenkor két csőkígyócsoportozatot köt egymással össze. Ezek a csőkígyók a (16) csőkígyókhoz hasonlóan harántirányban fekszenek és a fölfelé nyúló (25) csövekben végződnek, melyek az (5) gőztérbe vezetnek. A visszacsapó szelepek (lásd 5. és 6. ábrát) a (34) nyílásokon bedugható (26) hüvelyekkel vannak ellátva. A hüvelyek mindegyike egy-egy rézsútos (27) fölfekvő fölülettel bír, melyre a (31) csappantófödél fölfekszik. A csappanté födél a hüvely fölső végén kiképezett (28) gyűrűkön és magán a csappantó födélen kiképezett fúratos (30) ágyazáson átmenő (29) csapon van elrendezve. A (30) ágyazások annyira nyúlnak hátrafelé, hogy a (28) gyűrűk között lévő (32) toldatokkal érintkeznek, úgy hogy a (31) csappantó födelek akadálytalanul mozoghatnak ugyan, azonban nyitásuk pontosan van szabályozva. Ezen csappantó födelekhez a (24) vagy (35) szekrényekben kiképezett (33) ajtók levétele után a (34) nyíláson át könnyen hozzáférhetünk. A csőkígyók fölött egy (37) elosztó cső van ágyazva, melyből rövid (36) csövek (4.
