34063. lajstromszámú szabadalom • Gázgőzfejlesztő

hozatalt azzal kezdjük, hogy a szétporlasztott égési anyagot alkalmas gyújtó szerkezet segélyével a (3) porlasztónál meggyújtjuk, a mikor is előbb czélszerűen csak a legközelebb eső (4) szájcsövön át bocsátunk be sűrített levegőt. A (13) légtartályban és a (12) naftatartályban uralkodó nyomások szerint esetleg az összes (4) szájcsöveket egyidejűleg nyitjuk. Mihelyt az égés kezdetét vette és a kazán némileg átmelegedett, a víz finom szétporlasztására szolgáló, a (2) porlasztót is működésbe hozzuk. A szétporlasztott víz az égési gázokkal találkozván, gőzzé válik, úgy hogy az előállítandó gázgőzkeverék képződik, mely az (5) elvezető csőtoldathoz való útjában a kazánsüvegben elrendezett egy vagy több (28) sodronyhálón áramlik át és ekként a koromtól és esetleg más szilárd testektől megtisztíttatik. Minthogy a (13) tartályban állandó nyomás uralkodik, következésképen a nyomásnak a kazánban való növekedése közben mindinkább kevesebb égési anyag jut teljes elégéshez és így önműködőlég állandó nyomásra való szabályozás történik. Eközben a víznek ezen folyamatoktól független bevezetése folytán a gázgőzkeverék hőmérséklete gyorsan csökken, minek következtében a víz bevezetését szabályozó szerkezet működésbe jön és a vízbevezetést megfelelően csökkenti, úgy hogy a gázgőzkeverék összetétele jelentékenyen megváltozik, míg a keverék nyomása és hőmérséke lehetőleg állandó marad. Az utóbb említett szabályozó szerkezet, pl. a kazánfenékbe becsavarolt és külső végén nyitott (9) fémcsőből állhat, melynek fenekéhez egy, más kiterjeszkedési coefficienssel bíró anyagból készült (16) rúd vagy cső van megerősítve, mely a vízcső pzelepére akként hat be, hogy ezen szelepet a hőfoknak a kazánban való sülyedésénél részben vagy egészben zárja, a hőfok emelkedésénél pedig többékevésbbé nyitja. A boltozatos (17) lemezárrá szolgál, hogy megakadályozza a szétporlasztott víznek a még nem eléggé finoman szétporlasztott és esetleg nem egészen meggyúladt égési ! anyaggal való érintkezését. Ezen lemez azonban erősen előmelegített és finoman szétporlasztott tápvíz bevezetésénél teljesen el is hagyható. A gázgőzfejlesztőnek a 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alakja a leírttól csak több vízszintes vagy közel vízszintes (18) válaszfalnak elrendezése által külömbözik, melyek az égési gázokat hosszú zegzugos úton vezetik a kazánsüvegbe, a mikor js több (2) porlasztó van elrendezve, melyek a vizet a gázok mozgási irányával ellentétes irányban fecskendezik be. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett foganatosítási alak az ismert gázgőzfejlesztőktől az által külömbözik, hogy egy belső égési tér, illetőleg egy tűzszekrény van elrendezve, mely a víz- vagy gőztérrel nem áll állandó összeköttetésben, hanem ettől megfelelően megterhelt visszacsapó szelepek vagy effélék segélyével van elzárva, úgy hogy a gázkeverék csak a tűzszekrénynek bizonyos meghatározott túlnyomásánál juthat a gőztérbe. Ezen kazán úgy nagy víztartalommal, mint zérus víztartalommal, egyaránt jól tartható üzemben, a mikor is a visszacsapó szelepek által elzárt nyílások vagy valamennyien a víztérrel közlekednek vagy csak néhány vagy valamennyi közvetlenül a gőztérbe torkol. Csekély víztartalomnál az égési gázoknak vízgőzzel való telítése hideg vagy megfelelően előmelegített víznek befecskendezése révén történik. A föltüntetett foganatosítási alaknál a gázgőzfejlesztő egy fekvő, hengeres kazánból áll, mely előnyösen az excentrikusan, alul elrendezett (19) lángcsővel van ellátva, melynek (20 és 21) fenekeiben a centrális, a (22) tolattyúk vagy effélék által légtömítően elzárható (23) nyílások vannak elrendezve és melynek (24) süvegében (4. ábra) az egymás mellett elrendezett, aránylag kis méretű (26) nyílások vannak kiképezve, mely utóbbiak a (25) csapók vagy más szerkezetű visszacsapó szelepek által vannak elzárva. A (29) csövön és a sugaras irányú (4) szájcsöveken át, melyek a ! (19) lángcsőbe benyúló (30) csőtől ágaznak