34058. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsolás

kilincs van ágyazva, melynek meggörbített | vége az (x) rúgó hatása alatt a (t) forgóreteszre fekszik, ha ez a záróhelyzetet foglalja el (6. ábra). A (v) rúd meggörbített vége a (w) kilincs és (t) retesz között fekszik. A záróreteszekkel a másik járműre ágyazott nyílalakú kapcsoló tag jön összeköttetésbe. A két rész összekapcsolása ismert módon, a járműveknek egymás felé való haladása alkalmával önműködően megy végbs. Azonban kapcsolás nem létesülhet, ha a(t) forgóretesz a (d) és (i) rudakat rögzíti, mivel ekkor a záróreteszek a kapcsolási helyzetben biztosítva vannak. A biztosítást tehát először ki kell oldani. Ezen czélból a (p) keretet a (3 4) nyilak irányában fölemeljük (3. és 4. ábra). Ekkor a (p) kereten elrendezett (q) bütyök a (t) forgóreteszt megfogja s úgy forgatja el, hogy a retesznek a (d) és (i) rudakkal való kapcsolata megszűnik. Egyidejűleg a (p) keretnek egy másik (r) bütyke a (v) rudat annyira nyomja lefelé, hogy ezen rúd kihúzás alkalmával a (w) kilincs alatt elcsúszik és ily módon a (w) kilincset nem akadályozza többé, hogy a (t) forgóretesz alá csappanjon. Miután a (t) forgóretesznek a (d) és (i) rudakkal való kapcsolata megszűnt, a (w) zárókilincs az (x) rúgó hatása alatt a (t) retesz alá mozdul s ennek a (d i) rudak bevágásaiba való csappanását megakadályozza. A biztosítás ily módon ki van oldva, úgy hogy a (d) és (i) rudak szabadon mozoghatnak s az (a) és (b) záróreteszek kapcsolás alkalmával a nyílalakú kapcsoló tag elől kitérhetnek. A záró reteszeknek kapcsolás alkalmával való szétnyomása következtében mindkét (d i) rúd kifelé tolódik s a (w) kilincs a (v) rúd vége által úgy forgattatik el, hogy fölszabadítja a (t) reteszt, mely az (u) rúgó befolyása alatt a (d) és (i) rudakra fekszik s az (a) és (b) záróreteszeknek a kapcsoló helyzetbe való visszatérése alkalmával a rudak bevágásaiba csappan, minek következtében az (a) és (b) záróreteszek a kapcsolási helyzetben biztosíttatnak. Szétkapcsolás esetén a (p) keretet fölemeljük, miközben a (t) forgóretesz kiemelkedik. Erre a (d) és (i) karok a keret' segélyével kifelé húzatnak s az (a) és (b) záróreteszek a nyitott helyzetbe mozdulnak. Hogy a kocsi, a nélkül, hogy megfordíttatnék, mindkét végén kapcsolható legyen, a berendezést úgy is foganatosíthatjuk, hogy a kocsiknak mindkét homloklapján (y) horogrudakat és (a) szorító pofákat rendezünk el. Ezen czélból az (a) szorító pofák, mint a rajz 8. és 9. ábrája mutatja, villaalakkal bírnak, úgy hogy a kocsi, (5) kereszttartójához függélyes síkban elforgathatóan erősített (y) horogrudak az, (a) szorító pofák (6) alsó részeire feküdhetnek. Az (y) horogrudak a (7) csuklók körül vízszintes síkban is elforgathatok, s hogy a horog egyenes helyzetben legyen tartható, az (y) rúd (9) harántléczén (7. ábra) a horog (7) csuklójának (11) ütközőit befolyásoló (10) rugók vannak elrendezve. Kapcsolás alkalmával először az egyik kocsinál a (p) keretet fölemeljük s a szorító pofákat széthúzzuk, úgy hogy az, (y) horogrúd leesik és a keret haránttartójának (8) kivágásában (9. ábra) a 8. ábrán szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetben fekve marad. Ezen helyzetben az egyik (y) horog a szembe jövő kocsi alá tolódik, melynek vízszintesen álló horga most már akadálytalanul beléphet a másik kocsi szorító pofái közé. Szükség esetén a lesülyedt horgot fölemeljük s a szorító pofák közé nyomjuk, mely utóbbiak ezen benyomás megkönnyítése végett a (6) részek alul fekvő belső szélein le vannak gömbölyítve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szerkezet nyílalakú horgokból és záróreteszekből álló kapcsoló tagokkal bíró önműködő kapcsolások • szétbontására, jellemezve az által, hogy az (a b) zárótagokkal egy elforgatható (p) keret áll összeköttetésben, melynek segélyével az (a b) zárótagok nyitott helyzetbe húzhatók s e mellett egy (u) rúgó befolyása alatt álló (t) forgóretesz van alkalmazva, mely a (d i) vonórudak kivágá-