34051. lajstromszámú szabadalom • Indukciós feszültségszabályozó

Megjelent 1905. évi október hó 10-én. MAGY SZABADALMI KIR. H IVATAL. SZABADALMI LEIRAS 34051. szám. VII/g. OSZTÁLY . Indukciós feszültségszabályozó. DR

FINZI GYÖRGY ELEKTROMÉRNÖK MILANÓBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1S05 február lió 7-ike. Váltakozó áramkörökben a feszültséget indukciós szabályozók segélyével a generátorok gerjesztésétől függetlenül kétféle módon lehet szabályozni: vagy úgy, hogy a primér vagy szekundér csévék számát, vagy pedig úgy, hogy az ezeken átmenő erővonalak számát változtatjuk meg. Az első esetben akként járunk el, hogy néhány csévét röviden zárunk, a második esetben pedig vagy erős szóró mezőt létesítünk és így az áramot nagy mértékben dewattozzuk, vagy pedig az egyik vagy másik (primér vagy szekundér) csévét mozgatható, a mágneses áramkör részét képező vasmagon alkalmazzuk, úgy hogy a vasmag beállításának megfelelően a csévén több-kevesebb erővonal megy át. Ezt az utóbb említett módszert általában a legelőnyösebbnek tartjuk, mert sem szikraszórásra, sem nagy fáziseltolódásra nem ad okot, hátránya azonban az, hogy a mozgató ható magra szerelt csévének nagy a keresztben mágnesező hatása, mi a terhelés változásával gyorsan növekvő feszültségesésre ad okot. Ugyanezt a hátrányt kollektoros gépeknél (generátoroknál és motoroknál) akként kerülték el, hogy — főleg váltakozó áramú gépeknél — a keresztben mágnesező hatással ellentétes hatású áramokat indukáló, röviden zárt csévéket alkalmaztak, vagy pedig akként, hogy a sarokvasak mágneses telítettségét átmenő furatok vagy csatornák alkalmazásával fokozták, vagy végül akként, hogy a sarokvasakat fölhasították és így az erővonalaknak a sarok egyik feléből a másikba való átmenetét meggátolták. Ez a két utóbb említett műfogás, melyet eddig csak forgó gépeknél, de sohasem indukciós szabályozóknál alkalmaztak, annyiban bizonyult kiválóan előnyösnek, hogy a röviden zárt csévék okozta ohmos veszteségek elkerülhetők. Ily indukciós szabályozó foganatosítási alakj cl 'cl csatolt rajz 1, ábráján látható. A mágneses vázt két különálló, szimmetrikus fix (a b) rész és egy, a (z) hornyokba ágyazott csévéket viselő forgatható (c) rész képezi. A forgatható részen alkalmazott csévék a szokásos módon súrlódó gyűrűk és kefék, vagy hajlékony vezetékek útján vannak az áramkörbe bekapcsolva. Az (a) és (b) részek között lévő (d) hézag nagy mágneses ellenállása által meggátolja, hogy az erővonalak az (a) résztől a (b) részbe és viszont átmenjenek. A mágneses áramkört még több részre bonthatjuk az által (lásd a 3. ábra jobbfe-