33998. lajstromszámú szabadalom • Tehermentesítő berendezés hídmérlegekhez

összekötő rúd útján a (c) mérlegemelőt is megemeli, úgy hogy ez alsó élének megfelelő (c2) kiugrásával a (b) ágyazóvillára fekszik (lásd a 4. ábrán részletrajzban pontvonalasan kihúzva), mikor a (cl) ágyazó él is leemelkedik a (b) villában kiképezett ágyazásokról. Hogy a (c) mérlegemelő a (c2) éle mentén le ne csúszhasson, a (b) ágyazó villa kivágásában a (bl) betét van alkalmazva, melyre a (cl) él ráfekszik. Hogy a mérlegemelő eme helyzeténél annak elmozdulása teljesen ki legyen zárva, a mérlegemelőnek súlykarja az (a) oszlop egy (o) karjának (ol) kivágásán megy át (5. ábra), mely kivágás fölső élén egy ékalakú (o2) rovátka van kiképezve. Mikor a tehermentesítő emelő a súlykart teljesen megemelte, a (c) mérlegemelő megfelelő ékalakú (c3) része ebbe az (o2) rovátkába fekszik be, úgy hogy a mérlegemelő az (11) forgáscsap és (k2) összekötőriid, illetve az (ol) bevágás fölső éle közé szorosan be van fogva, tehát függélyes irányban nem mozdulhat el. A vízszintes irányú mozgást az (o2) rovátka ékalakja zárja ki. Hogy már most a mérleg működése közben akkora tótérést, mely a (c3) ékfölületnek az (o2) rovátkába fogódzását idézné elő és melynek következtében a fölfüggesztők az élekről — mint azt később ismertetni fogjuk — leemelkednének, ne végezhessenek, az (n) forgattyúk tengelyére még egy (p) nyelv is föl van ékelve, mely a mérleg működési állapotánál az (ol) kivágásba lép (lásd az 5. ábrán), tehát a | mérlegemelő fölfelé mozgását határolja. A 2. ábrán látható, hogy a (p) nyelv a mérleg tehermentesített állapotánál oly helyzetet foglal el, melyben a (c) mérlegkar mozgását nem akadályozza. Ugyanekkor azonban a mérlegemelő másik karja is annyira lesülyed, hogy az (f) mérleghíd a mérleg (q) alapzatára feküdhetik, az (i) emelő szabad vége pedig az (i2) támasztópeczkeivel a (ql) támasztó fölületre támaszkodhatik, minek következtében a mérleghíd fölfüggesztésére szolgáló (hl) és (jl) élek a mérleghíd súlyától annak következtében, hogy az (f3) horog és az (fl) rúd egymáshoz viszonyítva eltolódik és az (i3) fölfüggesztő az (i4) éléről leemelkedik, tehermentesülnek és csak az (fl) illetve (il) rudakkal vannak terhelve. Hogy a fölfüggesztők ekkor az élekről le ne csúszhassanak, a (c) mérlegemelőn a fölfüggesztők elmozdulását meggátló (h2, j2) peczkek vannak alkalmazva. A (k) tehermentesítő berendezés azonban az (f) mérleghídat ;is rögzíti, a mennyiben a mérleghíd felé fordult végén kiképezett (r) horgokkal a mérleghídon alkalmazott (s) fülecsekbe fogódzik és így a mérleghíd függélyes és vízszintes elmozdulását egyaránt megakadályozza. Mikor az (m) fogantyút körülbelül 180°kal elforgatjuk, a mérleg az 1. ábrán látható helyzetbe jut és használatra alkalmassá válik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tehermentesítő berendezés hídmérlegekhez, az által jellemezve, hogy a mérlegemelő súlykarja alá egy keretalakú, megfelelő rudazat által mozgatható és egyik végével működési állásánál a súlyserpenyő fölfüggesztője alá fogódzó és ezt a fölfüggesztő élről leemelő kikapcsoló emelő két harántrúdja fogódzik, a mérlegemelő pedig alsó élén egy kiugrással van ellátva, mely akkor, mikor a tehermentesítő emelőt működési állásába emeljük és így a mérlegemelő súlykarját annyira megemeljük, hogy BiZ 3f főágyazó éléről leemelkedik és a mérleghidat, valamint az ezt megtámasztó emelőt a fix ütközőfölületekre ráfeküdni engedi, a mérleg ágyazó oszlopára fekszik és a mérlegemelőt alátámasztja, az egész oly czélból, hogy a mérleg összes ágyazó és fölfüggesztő élei egy fogással legyenek tehermentesíthetők. 2. Az 1. alatt védett tehermentesítő berendezés egy foganatosítás! alakja, az által jellemezve, hogy a mérleg emelő súlykarján egy ékfölület van kiképezve és ez a súlykar egy ékalakú rovátkával ellátott kivágáson átvezetve, mely ékalakú rovátkába a mérlegkar ékfölülete