33986. lajstromszámú szabadalom • Nem foszladozó zsák

Megjelent 1905. évi október hó 2-án. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 38986. szám. XIV/e. OSZTÁLY. Nem foszladozó zsák. TRUMAN GARRET PALMER STATISTIKUS CHICAGÓBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 májas hó 1-je. Czukor és hasonló szemes anyagok szállítására rendesen zsákot használnak, mely durva szövetből, pl. gyapotszövetbetéttel ellátott zsákvászonból, papirosból vagy más efféléből készül. A betét czélja megakadályozni, hogy a zsák tartalma részben át ne menjen a durva szövet hurkain vagy ezekbe le ne rakódjék, továbbá még arra is szolgál, hogy az árút piszoknak vagy más idegen anyagoknak a szöveten való behatolásától megóvja; végre a betéttel meg akarjuk akadályozni, hogy az árú a szövet sajátságos szagát fel ne vegye, vagy azoktól a kicsi rostocskáktól ne tisztátlaníttassék, melyek a durva szövet szálaiból könnyen leválnak és a melyek az árút eladhatatlanná vagy csekélyebb értékűvé tennék. A jelen találmány czélja a belső zsákot teljesen fölöslegessé tenni és magát a zsákvásznat akképen kezelni, hogy az, mint ilyen, czukorzsákok és más effélék számára használható legyen. Ezen czélt aránylag olcsó anyagok használatával és a zsákszövetnek egyszerű és kevésbé költséges kezelése által érjük el. A találmány foganatosítása czéljából a szövet hajszálnyi finomságú rostocskáit keményítő, glikóz, dextrin, zselatin oldatával vagy lisztcsirizzel vagy valamely vízben oldható ragasztóanyaggal való bevonás útján megerősítjük. Előnyben részesítendő az olyan ragasztóanyag alkalmazása, mely meleg vagy forró vízben könnyen, hideg vízben ellenben nehezebben oldódik. Például kiválóan alkalmas a jelen czélra azon híg csiriz, melyet keméuyítő és víz keverékének főzése útján kapunk. A legtöbb esetben elegendő ezen csirizt, pl. kefével, a zsák belső fölületére rávinni és pedig csak olyan mennyiségben, hogy a rostok lesímíttassanak és a csiriz vékony réteget képezzen a szövet hurkai fölött, melyek ezáltal a jelzett czélra általában elegendő tömöttekké válnak. A ragasztóanyagmennyiségét lehetőleg korlátozni kell, úgy hogy a rostok épen letartassanak, miután a hurkok tömötté tétele többé-kevésbé a véletlentől függ és nem föltétlenül szükséges, ha a szövet elegendően tömött; míg a ragasztóanyagnak vastagabb rétegben való alkalmazása, mint a milyen a rostok leragasstására szükséges, csak hátrányosan hat, mert a túlságos vastag rétegnek hajlama van leválni és a zsák tartalma közé elegyedni. Ha ellenben csak a szükséges mennyiségű ragasztóanyagot alkalmazzuk, hogy a rostokat leragaszszuk, akkor ez utóbbiak maguk szolgálnak a ragasztóanyagnak a szöveten való