33943. lajstromszámú szabadalom • Fordítókorong kötélvontatású sínpályák számára

— 2 — és a korong körömkapcsolás segélyével egymásba kapaszkodik (1. és 2. ábra). A ; kötéldob megszakítás nélkül hajtatik, míg ellenben a fordító korong rendesen mozdulatlanul áll. Az (irányváltoztatás szögének megfelelően, a fordító korongon egymáshoz szintén hasonló szögben álló két, három, négy vagy több vágányszakasz van elrendezve, úgy hogy a fordító korong szükséges szögben való elfordulásának bevégezése után, a korongon lévő sínszálak a pálya szilárdan álló sínszálainak meghosszabbításába esnek. A korong mindenik sínpárja között, magában a korongban, egy-egy (g) nyílás van kiképezve, melyen keresztül egy alul a korongra ágyazott szögemeltyűnek egyik (h) karja előnyúl, míg a szögemeltyűnek már sik (i) karja akasztókampóvá van kiképezve. Az utóbbi a korong alatt helytállóan elrendezett (k) koszorúnak megfelelő (1) kimetszésébe csappan (6. ábra), hol a nevezett kimetszés a korongra vezető vágány irányában fekszik. Midőn a megszakítás nélkül keringő (m) kötél által menesztett (n) kocsi a fordító korongra fölgördül, a mellső keréktengely, vagy pedig a kocsi alvázának bármely tetszőleges része, a (h) karhoz ütközik, minek következtében a korongot fogva tartó zárószerkezet kioldatik, mint ez a 6. ábrán pontozva látható. A kötéldob és a fordító korong agyának súrlódása folytán, mi részben a kötél húzása, részben pedig a (b) kerék és a (c) dob önsúlya által hozatik létre, a szabadon bocsátott (d) korong mozgásba hozatik és mindaddig forgattatik, míg csak a legközelebbi következő, a (k) koszorú fölületén csúszó, (i) kampó az (1) kimetszésbe csappan. Midőn ez újból való fogva tartás bekövetkezik, akkor már a kocsinak hoszszanti tengelye az új haladási irányban fekszik és a kocsi a mozdulatlanul fogva tartott korongról tovább gördül. Hogy a kocsik, illetőleg a kötélcsomók a kötéldob körül akadálytalanul elvezethetők legyenek, a kocsiban függélyes irányban szabadon mozgathatókig ágyazott (o) menesztek úgy vannak kiképezve, hogy azoknak fölső része a kötéldobnak hornyába illeszkedhetik és abban a (p) csomókkal együtt tovacsúszhatik. A föntebb ismertetett, a pályába beiktatott fordító korongokkal fölszerelt vontató berendezésnél, a találmányra nézve egészen lényegtelen változtatások mellett, bármily rendszerű kocsik vagy csillék alkalmazhatók. így pl. gyors üzemnél előnyösen használhatók olyan tagozott kocsik is, mint a milyenek a 31507. sz. magyar szabadalomban vannak ismertetve, mely esetben az igen csekély nyomtávú vágány fölemeltetik és a kocsiknak oldalsó félrészei között rendeztetik el, úgy hogy a kocsiknak a pályáról történhető esetleges kivetődésa is megakádályoztatik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fordító korong kötélvontatású sínpályák számára, a haladási irány megváltoztatásának a lehető legkisebb sugarú ívekben és a kocsiknak a kötélről való lekapcsolása nélküli lehetővé tételére, jellemezve az által, hogy a hajtó kötél által mozgatott kocsik a kötéldoboknak azon helyénél, hol a haladás iránya megváltoztatik, a kötéldob tengelyére ágyazott fordító korongra futnak föl és egy zárószerkezetnek kioldása után a koronggal együtt mindaddig forognak, míg csak a kívánt új haladási irányba jutnak, mely pillanatban a fordító korong önműködőlég ismét fogva tartatik, úgy hogy a kötél segélyével állandóan vontatott kocsi a megváltoztatott irányban gördül le a fordító korongról. 2. Az 1. igényponttal védett továbbító berendezésnél egy (d) fordító korong, jellemeve az által, hogy annak tetemesen meghosszabbított (e) agya, egy (f) golyókoszorú közbeiktatása mellett, a kötéldobnak helytálló tengelyére forgathatólag van szerelve, mi mellett az (e) agynak fölső vége egy ürös csapban végződik, melyre a hajtó vagy hajtott kötéldob oly módon van lazán szerelve, hogy az a súrlódás következtében a fordító korongot, illetőleg ennek agyát magával viszi a forgásban mindaddig,