33942. lajstromszámú szabadalom • Fölrakható kapaszkodó abroncs mótoros járművek kerekei csúszásának elkerülésére

elemet akként helyezzük el, hogy az (a) kapaszkodó rész keresztben (b) karja pedig hosszában a kerékabroncsra fekszik. Az elem ezen elhelyezésekor a (d) kapocs az (m) kerékabroncs szilárd részébe kapaszkodik, maga alá fogván az (a b) elem egyik végét. A második elem fölhelyezése most már akként történik, hogy (d) kapcsát a már fölhelyezett előbbi (a b) elem (c) nyílásába majd az (m) kerékabroncs (n) furatába helyezzük és azután a kerékabroncs föliiletére fektetjük, miáltal a (dö kapocs görbített vége az (m) kerékabroncs alá kerül, ez által az előző (a b) elem hátsó részét, valamint saját elülső részét szilárdan rögzíti. Az (m) kerékkoszorút az előbb említett módon folytatólag körülrakjuk az egyes (a b) elemeket, a míg csak egyetlen egy hézag marad szabadon. A legutolsó (v) elem természetesen nem erősíthető föl, úgy mint az előbbiek, mivel hátsó részét már a kerékabroncsba bedugott első (a b) elem meg nem foghatja. Az utolsó (v) elem a (c) fúrat helyett, melybe az utána következő elem (d) kapcsának kellene kapaszkodnia, csupán egyszerű (r) hasítékkal van ellátva, mely az elem fölhelyezése alkalmával az első (a b) elem (d) kapcsának két oldala mellé fekszik. Ezen utolsó elem, az előbbeniekkel hasonlóan, a (d) elülső kapoccsal, mely az előtte lévő (a b) tagba és az (n) kerékkoszorú (n) fúratába kapaszkodik, másrészt az (m) talpkoszorú belső fölületén csavaranyával meghúzható és a (q) fúratba helyezhető (t) fölerősítő csavarral erősíttetik föl. Az 5., 6. és 7. ábrában hossz-, kereszt-és fölülnézetben vázolt foganatosítás! alakok nagyobb kerékszélességek számára szolgálnak. A hatásosabb megerősítés czéljából ezen elemeknél egyetlen egy (b) kar helyett, két kart alkalmazunk, melyeknek kampói az (a) kapaszkodó rész mindkét végén elrendezett csapokat fogják át. A két (b) karnak és (d) kampónak megfelelően az (m) kerékabroncsban minden elem számára két (n) fúratot kell alkalmazni, melyek, mint a 6. ábrából láthatjuk, a talpkoszorúnál szélesebb kerékabroncs furataiba nyílnak, miáltal a fúratoknak földdel való eltömődését elkerüljük. Az utolsó elem fölerősítése, melyen az előbb említett a (d) kapcsok által átfogandó (f) csapok nincsenek meg, itt is az ezen czélra szolgáló (t) csavarral történik, melynek fölvételére az (a b) elem megfelelően van alakítva. A 8. és 9. ábrában egy további foganatosítási alak van keresztmetszetben és fölülnézetben föltüntetve, mely az előbbitől a kerékabroncs sajátos alakja folytán az által tér el, hogy utolsó eleme két csavarral erősíttetik föl. Az (a) részek, a mint az ábrából látható, vagy párhuzamosak a tengellyel, vagy a 10. és 11. ábra vázlatos rajza szerint ehhez képest ferdén vannak elhelyezve, vagy szögalakban is kiképezhetők, s így ismert elvnél fogva a keréknek a pályán való kapaszkodását folytonossá teszik. Míg az (a) kapaszkodók azon czélt szolgálják, hogy a kerék csúszását a haladás irányában meggátolják, addig a (b) karok az (a) kapaszkodók módjára a talajba mélyedve, az oldalirányú elcsúszást teszik lehetetlenné. Az (a) kapaszkodók, valamint (b) oldal száraik tetszőleges keresztmetszettel bírhatnak, és pedig lehetnek derékszögű-, háromszög-, trapezoid-alakúak stb., továbbá egyetlen egy (a) kapaszkodó helyett minden elem több egyenletesen elosztott kapaszkodóval is ellátható. Lényeges előnye jelen szerkezetnek első sorban abban rejlik, hogy az egyes elemek menet közben helyezhetők föl s hogy gyorsan fölszerelhetők a kerékabroncsra. Ha a kocsi például csúszni kezd, úgy az elemek a csúszás közben rakhatók föl s a mint az első elem a talajba kapaszkodik, a csúszás rögtön megszűnik. A többi szerkezetekkel összehasonlítva, melyeknél ugyanannyi csavart kell be-, illetőleg kicsavarni, a hány elem van, a találmány tárgya azon előnnyel bír, hogy gyorsan fölszerelhető és hogy lehetségessé teszi a kapaszkodó abroncsnak minden hely-