33939. lajstromszámú szabadalom • Gőzturbina
Meicielent 1905. évi szeptember lió 22-én. KIR. MAGY. SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 33939. szára, v/d/l. OSZTÁLY. Gőzturbina. DE FERRANTI SEBASTIAN ZIAN1 MÉRNŐK LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 november hó 11-ike. Jelen találmány tárgyát oly turbina képezi, melyben valamely aránylag könnyen kondenzálható rugalmas közeg, pl. vízgőz, ether- vagy olajgőz, ammóniák vagy más megfelelő anyag talál alkalmazást. A számítások és kísérletek azt mutatták, hogy az ilyen rugalmas közeggel működő turbinákban, melyekben rugalmas közeg kiterjeszkedése van hasznosítva, a teljes hatásfokot nagy mértékben lehet emelni, ha a kiterjeszkedés a túlhevítés után izotermikus, nem pedig adiabatikus úton megy végbe, a mint rendesen történni szokott. A hatásfok akkor is nagyobb lesz, ha a kiterjeszkedés előzetes túlhevítés nélkül történik a szokásos adiabatikus út helyett izotermikus úton. A hatásfokban elért nyereség, mely a két említett esetben az adiabatikus út helyett az izotermikus út alkalmazásánál mutatkozik, részint termodinamikai, részint mechanikai okoknak tulajdonítandó, azonban két esetben elért nyereség nagy mértékben különbözik egymástól, mint az alábbiakból ki fog tűnni. Valamely gép vagy turbina legnagyobb Hi — H2 elméleti hatásfoka tudvalevőleg = üi hol Hí a működő közeg által a magasabb hőfoknál fölvett meleget, H2 pedig az alacsonyabb hőfoknál leadott meleget jelenti, ahol Hx és H2 a működő közeg tömegegységére van vonatkoztatva. Megadott végső nyomás esetén Ha meg van határozva, s a termikus hatásfok csak Hx nagyobbítása által fokozható. Ezen czélból a folyadék gőzének nyomását kellene növelni, azonban ez irányban már valószínűleg elérkeztünk a gyakorlatilag megengedett határig. A nyomást igen nagymértékben kellene fokozni, ha a Hx értéket csak kevéssel is emelni akarjuk. A másik mód abban áll, hogy a folyadék gőzét a folyadéktól elkülönítve és a nyomás fokozása nélkül hevítjük, vagyis túlhevítjük. A gyakorlati határ azonban ezen irányban is el van már érve, mivel a használható anyagok nem bírnak ki 400° C.-nál sokkal magasabb hőmérséket. A 400° C. hőmérséken túl való hevítés a Hx értékét nem növeli nagy mértékben. Jelen találmány lényege abban áll, hogy a Hí értéke nagy mértékben emelhető, anélkül hogy a hőmérsék és nyomás gyakorlati határain túl kellene lépnünk. Ezt megközelítőleg úgy valósíthatjuk meg, hogy a működő közeghez kiterjeszkedése alkalmával elég hőt juttatunk, hogy hőmérséke
