33925. lajstromszámú szabadalom • Jégtartóbetét jégszekrényekhez
Megjelent 1905. évi szeptember hé 23-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 83925. szám. XVI/b. OSZTÁLY. Jégtartó-betét jégszekrényekhez. ZIMMEB THEODOR ÜGYNÖK ÉS FASSL JÓZSEF ÜZLETVEZETŐ WELSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 márczius hö 17-ike. Néha kívánatos lehet egyetlen jégszekrénynek egyes hűtőtereiben különböző alacsony hőmérsékletet létesíteni. Ez eddigelé nem volt lehetséges, mivel abban az esetben, ha a hűtőtér hatása a jégtöltés szaporításával nagyobbíttatott, a hőmérséklet a jégszekrénynek egész belső terében egyenletesen lehüttetett, a mi eltekintve attól, hogy a gazdasági szempontok rovására történt, sok esetben ártalmas is lehet, így például akkor, ha a szekrénynek egyes rekeszei olyan élelmiszerek befogadására vannak rendeltetve, melyeket élvezhető tulajdonságaik fentartása végett egy bizonyos fokon alúl nem szabad lehűteni. A jelen találmány szerint az egyes rekeszek hőmérsékletének szabályozását egyszerű módon az által érjük el, hogy a szekrénynek megfelelő rekeszeibe, illetőleg ezeknek sarkaiba, fölaprózott jéggel megtöltött bádogtartányokat helyezünk, olyat, mint példa gyanánt a mellékelt rajzlapon hoszszanti metszetben és felülnézetben van bemutatva- Ezen (h) jégtartányok oly módon vannak méretezve, hogy lehetőleg nagy szabad fölület mellett kevés teret foglaljanak el. E tartányok, mint az ábrákon is látható, előnyösen hengeres, szektoralakú alapfölülettel bírnak, hogy így a rekeszek sarkaiba beállíthatók vagy beakaszthatók legyenek s olyan magassággal bírnak, mely körülbelül megfelel az illető hűtőrekesz magasságának. A köpenynek a hűtőrekesz falaival nem érintkező része, valamint a (h) tartány szabad feneke kívülről befelé átütött lyukakkal van ellátva, úgy hogy a tormareszelőknél láthatókhoz hasonló, befelé irányúié tüskék keletkeznek, melyek a jégnek bádogfallal való közvetetten érintkezését megakadályozzák. Ily módon nagyon tökéletes légkeringés jön létre a jégtartány és a hűtőrekesz levegője között, a nélkül, hogy a jégről lecsepegő víz a tartányból kifolyhatnék. A tartány külső fölületén harmatképződés folytán lecsepegő vizet az (i) csatorna fogja föl. A tartány belsejében lefolyó, a jég olvadásából keletkező víz viszont a tartánynak átlyukgatott fenekén keresztül egy a jégszekrényben erre a czélra kiképezett elvezető csőnek tölcsérszerűleg kibővített nyílásába folyik. A tartóbetétek természetesen szükség esetén a rajzon föl nem tüntetett födelek segélyével fölülről le is zárhatók. Egy, két vagy több ilyen könnyen kezelhető jégtartó behelyezésével lehetséges a
