33889. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó szerkezet villamos ívlámpákhoz

- 3 -A (c) ellenállással sorosan az (i) csévét kapcsoljuk (3. ábra), melynek belsejében a (k) lágyvasdarab vagy lágyvasdrótcsomó tengelye irányában a csévében keringő változó erősségű áram hatására föl és lemozoghat. Ezen lágy vasmag a vezetékkel vagy egy hajlékony kábellel, vagy pedig az (m) higanycsésze segélyével van összekötve; ha az áramerősség csökken, ezen mag az (n) szabályozó csavar platinával bevont végével jő érintkezésbe, mely szabályozó csavar (o)-nál a vezetékkel elektromos összeköttetésben van. Midőn ezen érintkezés megtörténik, az áram nagyrészt az (o n k m) vezetéken s a (c) ellenálláson csak egy csekély rész folyik át, minek következtében a csőrúgó összecsukódik és a szeneket egymáshoz közelíti; midőn az áramerősség nő, a (k) mag fölemelkedik s az összeköttetés megszakad, mire az egész árammennyiség a (c) ellenálláson folyik át; a csőrúgó szabad vége ennek folytán ismét kifelé mozog, hogy aztán újból befelé mozoghasson, midőn az áramerősség egy bizonyos határt elérvén, az (n) csavar és (k) mag érintkezésbe jő egymással és így tovább. Az (n) csavar beállításával a szenek egymástóli távolságát és mozgását tetszés szerint változtathatjuk. Az elrendezést, melyet leírtunk, mint könnyen belátható, számtalan változatban lehet foganatosítani s csak a működési elv megértetésére s példaképen szolgálnak a 2. és 3. ábra alatti megoldások. A sok elképzelhető változat közül megemlítendő, hogy az (i) csévét és (c) ellenállást az áramkörbe sorosan vagy párhuzamosan kapcsolhatjuk, vagy pedig az egyiket sorosan s a másikat párhuzamosan. Az (i) csévét egy oly (al) csőrúgóval is helyettesíthetjük (4. ábra), mint a minő már leírva volt, vagy még egyszerűbben úgy járhatunk el, hogy ugyanazon csőrúgót, melyet a szemek mozgatására használunk, használjuk föl erre a czélra is. Azon esetben, ha a cséve helyett egy segédcsőrúgót alkalmazunk, mely úgy van szerkesztve, mint a fő-csőrúgó, akkor ez az áramkörbe úgy kapcsolandó be, mint azt a 4. ábra mutatja. Az (n) szabályozó csavar egy oly anyába van csavarolva, mely a szabályozó szerkezet egy szilárd részén súrlódás mellett elcsúszhatik; ha ezt a csavart egyszer kézzel a kellő érzékenységre beállítottuk, akkor a szerkezet ezen érzékenységét csak nagyon csekély mértékben változtatja meg, ha a csavar fejét az (al) csőrúgó végével a szigetelt (41) villával összekötjük. Ha az áramerősség nő, az (al) csőrúgó szétnyílik s a (41) villa az (n) csavart magával viszi, miközben a (42) kontaktustól állandó távolságban tartja; ha az áramerősség csökken, az (al) csőrúgó összecsukódik, a (41) villa fölemelkedik, a nélkül, hogy az (n) csavart magával vinné, úgy hogy a (42) kontaktusnak mindig ugyanaz a kilengése van. Hasonló elrendezést a 3. ábrán föltüntetett szerkezetnél is lehet alkalmazni. Bármilyen is legyen az alkalmazott elrendezés, a csőrúgó szabad végének lengéseit két szabályozható, a rajzban föl nem tüntetett ütközővel határoljuk. A csőrúgó helyett tetszőleges más alkatrészt is használtatunk, mely méreteit a meleg behatására változtatni képes, pl. különböző hőtágulási együtthatóval bíró lemezek valamely kombinációját. Legyen az 5. ábrán (p) és (q) két különböző hőtágulás együtthatójú fémből, például rézből és horganyból, vagy platinából és ezüstből készült lemez, melyek együvé foglalva, s két végükön befogva vannak. Ha ezen két lemezből álló lapot melegítjük, akár úgy hogy egy áram által átjárt ellenállással vesszük körül, akár pedig úgy, hogy magán a lapon vezetjük át az áramot, akkor az meggörbül s a jobban táguló fém. a horgany vagy az ezüst a domború oldalán lesz. Ha ezen lapnak közepébe az (r) kart erősítjük, ezen kar hosszirányában a lap mozgásának s így az áram által okozott hőhatásnak megfelelő ide-oda mozgást végez. Hogy ezen szerkezetet a szenek távolságának szabályozására fölhasználhassuk, az (r) kar külső végét egy emelővel a (d) rúd végével kötjük össze, mely (d) rúd a szenek távolának szabályozására szolgáló (h) kereket hajtja.