33874. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szénhydrogén vagy gázmótoroknál az elégetésnél keletkező meleg mennyiségének csaknem teljes hasznosítására

- 2 — szivattyú, mellyel az (f) tartányba magas nyomású levegőt lehet szorítani, mondjuk például 10 atm. nyomásra összeszorított levegőt; (g) petroleumtartány és (h) ugyancsak a tengelyről hajtott szivattyú, mely a petroleumot megkívántató nyomással az elégetőbe szorítja; ez utóbbit alább részletesen leírjuk. A levegő az (i) csövöu át 10 kg. nyomással nyomul az elégetőbe. Térfogata itt ötszörösére nő a gőzalakú petróleum elégetése következtében, mely a (k) csövön vezettetik be; ezen cső az (i) csővel együtt alkotja a lángzót; a petróleum (m)-ban gőzölögtetik el. A hő hasznosítását az (n) vízburokkal érjük el, melyet az (o) szivattyú hoz keringésbe ; ez a víz igen hamar fölmelegszik és gyorsan eléri azt a hőfokot, mely szükséges, hogy a belőle keletkezett gőz nyomása egyenlő, vagy akár valamivel nagyobb is legyen, mint az a nyomás, mely az (f) légtartáuyban uralkodik. Tegyük föl pl., hogy világosabbá tegyük a működést, hogy az (e) légsűrítő úgy van beállítva, hogy az (f) tartányban 10 kg. nyomást tart fönn; ugyanez a nyomás fog ugyanekkor állandóan a (d) generátorban és a henger bevezető csatornájában is uralkodni. Minthogy a víznek azon hőfoka, mely megfelel a 10 kg. nyomásnak, körülbelül 180°, belátható, hogy mihelyt az (n)-ben lévő hűtővíz elérte ezt a 180°-os hőmérsékletet, a mi igen hamar fog bekövetkezni, miután a készüléknek nincs radiátora, gőze ugyanazon nyomással fog bírni, mint az elégetőből kiáramló gázok azonban ezeknél jelentékenyen alacsonyabb hőfokú lesz; ez a gőz a hűtővízvezeték körébe iktatott (p) tartány fölső részéből jön és a nyomószeleppel fölszerelt (w) csövön vezettetik a (d) generátorba. A gázkeverék, miután a mótorhengerben munkáját kifejtette, az expanzió foka szerint változó hőmérséklettel fog távozni, és nitrogénből, szénsavból s nagyrészben vízgőzből íog állani. Nagy fontossággal bír az utóbbit oly módon sűríteni, hogy a hűtésre ne használjunk föl túl sok vizet. E czélból a kiömlő gázok egy tetszőleges szerkezetű kondenzátorba áramlanak, melyben a víz lecsapódik, míg a gázok a szabadbajuthatnak. A víznek ezen sürítőben 100° C. lesz a hőmérséklete; egy cirkulációs (r) szivattyú egy visszavezető (s) csővezeték ós egy három furatú (t) csap csegélyével könnyen elérhető lesz, hogy az a 100°-u víz, ha egy bizonyos nivó alá sülyedt, visszaömöljék a (p) gyűjtőbe; csupán ezt a csapot kell egy a gyűjtőben czélszerűen elhelyezett úszóval összekapcsolni. A hűtővizet tehát az (o) szivattyú hozza keringésbe, mely azt a (p) gyűjtőből fölszívja és az (n) burokhoz szállítja, a honnan a (v) csövön visszaesik a gyűjtőbe. Végül a (q) sűrítő az (x) csövön közlekedik a mótor kiömlő csatornájával és az (y) csövön az (r) szivattyúval. Önként értetődik, hogy fönti számadatok csak példaként szerepeltek. A gyakorlatban a levegő nyomása a légtartányban, jobban mondva az a nyomás, mely a körfolyamat minden részében uralkodik, arányosan fog változni azon munkával, melyet a motornak ki kell fejtenie. E czélból csak arról kell gondoskodnunk, hogy egy centrifugális- vagy másféle regulátor kapcsolódjék czélszerűen (i) vezeték (z) csapjához, mely vezeték összekapcsolja a légtartányt az elégető generátorral, minthogy a mótor munkaképessége kétségtelenül arányos azzal a levegőmenynyiséggel, mely időegységenként az elégetőbe jut. Ugyanezt el lehetne érni az által is, ha a légsűrítő működését szabályoznék. A lángzóhoz tartozó (i, k) és (w) vezetékek mindegyike nyomószeleppel bírhat, az elégetendő gáz lehet világító gáz vagy bármilyen más előzetesen elgőzölögtetett szénhidrogén ; a mótor mindegyik bevezető csatornáját külön elégetővel lehet táplálni, vagy pedig egyetlen elégető generátor táplálhatja az összes bevezető csatornákat még akkor is, ha több mótor működik egy közös tengelyre. A 2. ábra a (d) elégető generátor hosszmetszetét mutatja be. Ez egy (1) öntött aczélburokból áll, s egyik végén a (2) födő-