33855. lajstromszámú szabadalom • Vasúti és közúti járművek keretének ágyazására

1. ábra részben homíoknézetben, részben metszetben láttatja a találmány tárgyát képező ágyazást; a 2. ábra részben oldalnézet, részben metszet ; a 3. ábra részben homloknézetben, részben metszetben tünteti föl az ágyazás egy másik foganatosítási alakját; a 4. ábra ezen foganatosítási alaknak fölülnézete ; az 5. ábra pedig részben oldalnézete és részben metszete. A mi mindenekelőtt az 1. és 2. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakot illeti, úgy itt a jármű keretének hossztartói az (1) tartók által képeztetnek, melyek a terhet hordó haránttartók révén vannak egymással összekötve. A (3) rúgók középső részükkel a kenő szelenczéken nyugszanak, míg végeik kengyelek vagy effélék segélyével a (4) (2) haránttartókhoz vannak erősítve, melyek egymással a merevítő (5) hossztartókkal vannak egy merev keretté egyesítve. Mindegyik (4) haránttartó fölső lapja körívben van hajlítva, melynek (o) középpontja a jármű függélyes középhosszsíkjában, még pedig a teher súlypontja fölött fekszik. A járműnek a terhet hordó haránttartói a (6) görgők segélyével támaszkodnak a (4) haránttartókra, mely görgők a (7) csapok segélyével vannak a (2) haránttartókon megerősítve. A mint a rajzon föl van tüntetve, ezen görgők szektorok alakjában vannak kiképezve és a (4) haránttartókat oldalas (8) fogakkal fogják közre, melyek azonban nem szolgálnak a teher hordására, hanem csak a kocsikeretnek hosszirányban való biztosítására. A (9) biztosítéklemezek a keréktengelyeket az egymáshoz való párhuzamos állásban tartják, a mikor is az (1) és (2) hossz- és haránttartókból álló járműkeret az (o) tengely körül csekély forgást végezhet. A leírt elrendezésből világos, hogy a keret és a járműnek a keret által szabadon hordott szekrény az (o) tengely körül szabadon foroghat, a mikor is a teher (G) súlypontja az (o) középpont körül körívben leng és minden kilengés után önmagától tér vissza eredeti állásába. A lengés viszonyai eszerint olyanok, mintha a teher az (o) pontban föl volna függesztve és a lengések az (o) ponton át képzelt hossztengely körül történnének. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett foganatosítási alak az ágyazást oly esetben tünteti föl, a midőn a külső nyomkoszorúkkal ellátott kerekek tengelye forgathatóan van elrendezve, úgy hogy az az átfutandó kanyarulat sugarai szerint szabadon beáll. A keretnek (10) hosztartói itt is az egész terhet fölvevő és azt a kerékpárokra átvivő (11) haránttartók által vannak egymással összekötve. Ez utóbbiak között a jármű hoszábaii elnyúló (12) közbenső tartók vannak megerősítve, melyeknek alsó lapja hengerköpeny alakjában van kiképezve. A (11) haránttartók között ezenkívül egy U-alakú, száraival lefelé fordított szelvényvas van megerősítve, mely a (15) harántjármot fogadja be és ezt hosszirányú eltolódás ellenében biztosítja, az (o) tengely körüli forgást azonben megengedi. A (15) harántjárom végei villaalakban vannak kiképezve és a (21) csapokon ülő, szektoralakban kiképezett (14) görgőket hordják, melyekre a (12) közbenső tartók támaszkodnak. A (25) harántjárom közepén kiképezett fúratban a forgó alváznak (16) csapja van beeresztve, melynek homlokfölületére vagy egy alsó megvastagítására a harántjárom támaszkodik. A (16) csapnak alsó vége a (17) hossztartóbón van megerősítve, melynek végei a forgó alváznak (18) haránttartóin nyugszanak. Ezen (18) haránttartók végein villás rudak vannak megerősítve, melyekben a kerékpárok keuő szelenczéire támaszkodó tartó rúgók vannak beillesztve. A forgó alváznak (18) haránttartóit egymással összekötő (19) hosszleinezek (4. ábra) egyszersmind biztosítéklemezek gyanánt szolgálnak. Világos mindezekből, hogy a kocsiszekrény egész súlya a (15) harántjárom két végére nehezedik, még pedig a (14) görgők közvetítésével, melyek az alsó oldalukon henge-