33852. lajstromszámú szabadalom • Sebességmérő
darabot az óramű akként forgatta el, hogy (fi) hornyolt fölülete ismét a (6) fogaskerékbe fogódzzék, ismét fölemelkedjen. Ez a leírt mozgás tehát pontosan meghatározott időközökben ismétlődik, ép úgy, mint a föntebb jelzett ismert sebességmérőknél. A (16) karima a találmány szerint két különböző átmérőjű félkör szerint van alakítva (6. ábra), ennek megfelelően a (16) csavarmenetnek is egy szélesebb és egy keskenyebb fele van; a karima és csavarmenet széles részének kezdő és végpontja ugyanabba az alkotóba esik. A tokon megerősített (20) fémlemezen két (21) és (22) hasítékban két (23) és (24) fogasrúd van függélyes irányban eltolhatóan ágyazva, melyek a (25) mutatóval mereven kapcsolt (26), illetve (27) fogasívbe fogódzanak és hátsó oldalukon (3. ábra) kis (28 29 30) kiugrásokkal vannak ellátva. Ezek közül a (29 30) kiugrások a kis (24) fogasrúdon vannak alkalmazva és a (20) lemez hátsó oldalán csak kevéssé nyúlnak előre, úgy hogy a (14) esődarab emelésénél és sülyesztésénél ezeket csakis a (16) karima, illetve (19) csavarmenet szélesebb része fogja meg (4., 7., 16., és 19. ábra), míg a (28) kiugrás a nagy (23) fogasrúdon van kiképezve és oly hosszú, hogy a két előbb említett kiugrás elé nyúlik és hogy azt a karima, illetve csavarmenet keskenyebb része is megfoghatja és magával viheti (10., 13., 22. és 25. ábra). Mint az az 1. és 3. ábrán látható, bármelyik (23 24) fogasrúd elmozdulása a (25) mutató elfordulását vonja maga után, melyet egy fékezőrúgó rögzít a beállított helyzetben, de maga után vonja a nagy (23) fogasrúddal a (31) rúd útján kapcsolt (32) szán elmozdulását is. Eme szánnak egy (33) jelzőtűje van és vezetésére a (35) csapok körül forgatható (36) keret (34) hasítéka szolgál, mely keretet a (37) lemezrúgó az (A) nyíl (4—23. ábra) irányában a (20) lemez felé szorítja, de rendszerint nem mozdulhat el ebben az irányban, mert a (36) keret (38) orra a (7) tengely fölső végén fölékelt (39) korong kerületén (4. és 5. ábra) csúszik, ahhoz hasonlóan, mint az az ismert sebességmérőknél szokásos. A (7) : tengely egy iordulata alatt a (38) orr csak kétszer mozdulhat el, mikor a (39) korong (40 41) rovátkáival kerül szemben, mikor a (36) keretet a (37) rúgó az (A) nyíl irányában a (35) csapok körül némileg elforgathatja. Ennek következtében a (32) szán és (33) jelzőtűje ugyancsak elmozdul, tehát a tű az óramű által alkalmas módon mozgásnak indított, a (43) és (44) görgők között a (42) görgőn vezetett és a (45) tekercsre föltekercselődő (48) papírcsíkon (5. ábra) jelzést létesít, úgy hogy a (7) tengely egy fordulata alatt a papírcsíkon két lyuk létesül, még pedig — minthogy a szánt a nagy (23) fogasrúd meg is emeli — oly magasságban, mely a (28) toldat épen elfoglalt állásának megfelel. Ha a gép egy bizonyos maximális sebességet túllép, a meghatározott magassági állás fölé emelkedő esődarab egy (46) harangot szólaltat meg. Eme leírt sebességmérő működési módja a következő: Tegyük föl, hogy az esődarab a 4. ábrán látható állásában van, mely a (47) léptéken a zérusállásnak felel meg. Használat-I nál először a (13) óraművet húzzuk föl, ! mely a (10 11) fogaskerekek útján a (7) ! tengelyt és evvel a (14) esődarabot állandó ! és egyenletes forgásnak indítja a (B) nyíl irányában (4. ábra). A géptengellyel kap' csolt (1) tengely ugyanekkor a (2) csavar és (3) csavarkerék útján forgatja az (5) tengelyt és a (6) fogaskereket, mely akkor, mikor a hornyolt (17) fölületbe fogódzik, az esődarabot megemeli, úgy hogy ez egyidejűleg fölemelkedik és forog. A 4. ábrán az összes részek a legmélyebb állásukban vannak, mikor a karima szélesebb része a két (28 30) kiugrás alá nyúlik, úgy hogy az esődarab megemelkedésénél ez a két kiugrás a megfelelő (23 24) fogasrudat és ezekkel együtt a (31) rudat és (32) szánt is megemeli, miközben a (26 27) fogasívek a (25) mutatót is forgatják. Eme mozgásnál a fogasrúdáttevés miatt a (28) kiugrás a (30) kiugrással szemben némileg elősiet, úgy hogy a részek végül is a 7., S.
