33762. lajstromszámú szabadalom • Ütköző- és vonószerkezet

rének mindegyik végén több (21) súrlódási . szegment van elrendezve, melyek a rúgó végeihez illeszkedő (22) karimákkal bírnak; a szegmentek közé az ezeknek kúpos (23) fölületéhez illeszkedő centrális (24) ékek nyúlnak; az ekként elrendezett szerkezet a (27) vonó rúdnak és (28) vonó kengyelnek (25 26) menesztői közé van fogva. A szegmentek egymás felé fordított végeiken a (29) hasítékokkal vannak ellátva, a hol is az egymással szemben lévő hasítékok akként vannak egymáshoz képest eltolva, hogy a szegmentek hosszmozgást végezhetnek, midőn a (20) rúgó húzás vagy lökés folytán összenyomatik. A szegmenteknek külső fölülete és a (20) rúgó belső fölülete között a fölhasított (30) hüvely van elrendezve, mely esetleg több hosszhasítékok által több helyen át van törve;, a mint ezt a 3. ábra szemlélteti. Ezen hüvely hosszát akként szabjuk meg, hogy annak végei a szegmenteket a rúgó összenyomatása közben szabad mozgásukban ne akadályozzák. A centrális ékek a szegmentek karimáján túlnyúlnak és a menesztőkhöz illeszkednek, úgy hogy midőn az 1. ábrában föltiintetett szerkezet húzásnak vagy nyomásnak vettetik alá, az egyik ék befelé nyomatván, kúpos fölületével a hozzátartozó szegmenteknek megfelelő alakú fölületéhez szorul és ennek következtében a szegmenteket sugaras irányokban a (30) hüvelyhez szorítja; ezen hüvely viszont a rúgónak belső fölületéhez szorul, a mikor is a rúgó szekrény módjára hatva, a szegmenteknek szétterpeszkedését határolja. Egyidejűleg a hosszirányú igénybevétel a szegmentek és ezeknek karimája által magára az ellenálló rúgóra is át vitetik, mely ekkor az igénybevételnek megfelelő mérvben összenyomatik. Ugyanezen igénybevétel a rúgó összenyomatása következtében az átellenes szegmentek karimájával is közöltetik, mely szegmentek ennek következtében a hozzájuk tartozó ékhez nyomatnak, mely ekkor a hozzátartozó és ezen esetben mozdulatlanul maradó menesztőhöz támaszkodván, határolóként működik és a hozzátartozó szegmenteket oly erővel szorítja a (30) hüvelyhez, mely egyenlő azon erővel, mellyel a szemben álló szegmentek a hüvelyhez szoríttatnak. Ennek következtében a szegmentek és a hüvely, valamint a hüvely és a rúgó belső fölülete között föllépő súrlódás elősegíti a rúgót abban, hogy ez a lökő erőt föleméssze és a vonnó szerkezetre ható igénybevételeket káros következmények nélkül vigye át a járműre. Megjegyezzük, hogy miután az igénybevételek teljesen átvitetnek a (24) ékek és a (23) kúpos fölületek által a szegmentekre, hogy ezek a hüvelyre szoríttassanak, azért azon súrlódás, mely a szegmenteknek további hosszeltolódását megakasztani igyekszik, arányosan váltakozik az igénybevétellel. Midőn a menesztőre ható igénybevétel csökken vagy megszűnik, az átellenes szegmentek karimájára ható rúgó hatása csökken és ezzel a szegmentek odaszorításának mérve is megfelelően csökken, miáltal szabályos, lökésmentes visszaengedés biztosíttatik. A szegmentek hasított gyűrű alakjában egy darabból készíthetők, a mint ezt a 4. és 5. ábrák szemléltetik és az ékek nagyobb ruganyosság elérése czéljából hosszhasítékokkal láthatók el, a mint ez a 6. és 7. ábrákban jelezve van. A 8. és 12. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a (24) ék és a (21) szegmentek a rúgónak csak egyik végénél vannak alkalmazva és a (30) súrlódási hüvely a (31) karimával van ellátva, mely a (20) rúgó másik végéhez illeszkedik, hogy ekként állásából ki ne mozdíttassék. A rúgónak ezen vége és a (26) menesztő között egy, a (30) hüvelynek ezen karimáját befogadó horonnyal ellátott (32) lemezt rendezhetünk el. A szegmentek karimájában a gyűrűs (33) vájat van kiképezve, a (30) hüvely végének befogadására, mely vájat lehetővé teszi a szegmentek oly mérvű hosszeltolatását, mely a rúgó maximális összenyomatásához szükséges; ezenkívül még a (34) rűgós gyűrűt alkalmazhatjuk a szegmenteknek rendes körülmények között gyönge