33757. lajstromszámú szabadalom • Újítások gőzturbinákon

Megjelent li)<>240. évi augusztus lió 23-án. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL. SZABADALMI LEI RAS 38757. szám. VM/i. OSZTÁLY. Újítások gőzturbinákon. PARSONS CHARLES ALGERNON MÉRNÖK NEWCASTLE-ONTYNEBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 julius hó 30-ika. Jelen találmány gőzturbinákra, különösen pedig nagy turbinákra vonatkozik s czélja abban áll, hogy a több külön elemben sorban egymásután elrendezett turbinák részeinek nagysága csökkenthető legyen. Ha a turbinákat eddig oly egyes elemekre osztották, melyeknek tengelyei egy vonalban és külön csapágyakban feküdtek, akkor a nyomás kiegyenlítése czéljából minden elem számára egy nyomáskiegyenlítő dugattyút rendeztek el és a turbinadobok végeit egy csővel vagy a forgó elemben levő belső csatornával kötötték össze. Jelen találmány czélja e berendezésnek oly módon való foganatosításában áll, hogy a turbina több elemre legyen osztható, anélkül, hogy az eddig szokásban volt közbeiktatott nyomáskiegyenlítő dugattyúra minden elemben szükség volna. A találmány abban áll, hogy a turbina több egymásután kapcsolt részre osztatik, amennyiben külső közbenső csapágyak rendeztetnek el s kiegyenlítő diafragmák alkalmaztatnak, melyek nem igényelnek tömítést. A mellékelt rajzon a találmánynak egy kiviteli alakja látható, mely szerint a turbina (a, b) elemei egy tengelyen egymás mögött vannak elrendezve. A két elem között foglalnak helyet a (d, e) csapágyak, melyekben az (f, g) tengelyek forognak. Mint a rajzból kitűnik, a tengelyek nem haladnak át a turbinadobok egész hosszán, hanem szerkezeti okokból több (f, g, h, i) részre vannak osztva. A magas nyomású (a) turbinaelem a gőz bebocsátására szolgáló végén egy (j) nyomáskiegyenlítő dugattyúval van ellátva, mely hajtóturbináknál rendszerint kicsinyre készíthető. A magas nyomású elem (p) kibocsátó végén a turbinadobot egy (k) válaszvagy zárófal határolja, míg egy (m) csatorna az alacsony nyomású turbina bebocsátó oldalához vezet, melynek dobja a bebocsátó vég közelében egy (11) fallal van elzárva. A rajz szerint a (k, n) zárófalak egyenlő átmérőjűek s mivel különböző irányokban ugyanazon nyomásnak vannak alávetve, a két turbinának, mint egésznek, végnyomása ugyanakkora, mintha a turbina nem lenne részekre osztva. A (j) kiegyenlítő dugattyú és a többi részek nagysága ugyanazon föltételek szerint van megszabva, mint a korábbi Parsons-féle turbináknál. Könnyen belátható, hogy a találmányt olyan turbináknál is lehet alkalmazni, melyek több elemben, párhuzamos tengelyeken