33716. lajstromszámú szabadalom • Biztosító dugó

nak le; a kiolvadó sodronyok alul könyök- j szerű (e) kontaktusdarabokban végződnek. Ezen (e) kontaktusdarabok, mint a 3. ábra mutatja, a dugó belsejében lévő (f) kamrák elzárásait képezik, mely kamrákon át az (a) kiolvadó sodronyok lefelé terjednek. Az (e) könyökdarabok harántlemeze, mint azt az 1. ábra mutatja, nem a dugó alsó végén, hanem kis darabbal a dugóba sülyesztve vannak elrendezve, mi mellett ezen harántlemezek alakja megfelel az alsó (g) kamrák alakjának. Az áramzárás előállítására az alsó (h) kontaktustest szolgál, mely a 4. ábrában fölülnézetben látható. Ezen (h) kontaktustest, — melynek tehát a dugó becsavarásánál a kontaktussínnel érintkezésbe kell jönnie — (i) tövissel bír, mely ugyanoly alakú, mint a (g) kamrák, illetve az (e) könyökdarabok harántrésze. A (h) kontaktustest közepén U-alakú (k) rúgó van elrendezve, mely a (h) kontaktustestet a dugómag (1) fúratában tartja. Ha az épen áramvezető (a) sodrony kiolvad, akkor a dugóbetétet kihúzzuk, mire a (h) kontaktustestet — mely e czélra czélszerűen (m) vájlattal bír — a dugótestből kissé kihúzzuk, úgy hogy (i) tövise a (g) kamrából kilép; erre a (h) kontaktusdarabot kis darabbal elforgatjuk és (i) tövisét a következő (g) kamrába illesztjük, miáltal új kiolvadó sodronyt kapcsolunk az áramkörbe, ha a dugót ismét becsavarjuk. A dugó ezen újbóli becsavarásánál a (h) kontaktust és az (e) könyökdarab között, a (b) csavarmenet hatása folytán, benső kontaktust állítunk elő és a (h) kontaktustest, valamint a kontaktussín, illetve a foglalat kontaktushüvelye között természetesen szintén benső kontaktust létesítünk. Az 5. ábra szerinti második kiviteli alaknál — mely ábra az 1. ábrának megfelelő hosszmetszetet mutat — nem az alsó kontaktus képezi a kapcsolóelemet, hanem a (b) csavarhüvely. Az alsó (h) kontaktustest ismert módon helytállóan van ágyazva és az egyes (a) kiolvadó sodronyok alsó vége ezen (h) kontaktustesttel szilárd kapcsolatban állnak, például a kontaktustesthez vannak forrasztva. A dugó belsejében lévő elkülönített kamrákban az (a) kiolvadó sodronyok fölfelé haladnak és fölül a (d) válaszfal fölött meg vannak görbítve, mire külön kamrákban lefelé vezettetnek és egyegy (n) fémlemezben végződnek. Három kiolvadó sodrony alkalmazásánál a dugótest vékonyabb részén megfelelő mélyítésekben három (n) lemez van elrendezve. A lemezeket a dugótest anyaga szigeteli egymástól. A dugótest külső oldalán, úgy mint az összes ilyfajtájú dugótesteknél, a (b) csavarhüvelyből álló külső kontaktustest van elrendezve. A föltüntetett kiviteli alaknál a (b) kontaktustest különleges (o) kontaktuslemezzel bír, mely, mint a 6. ábra mutatja, egyik oldalán kampószerű (p) hajlítással van ellátva. Ha a dugó használatban van, akkor az (o) kontaktuslemez az (n) kontaktuslemezek egyikére fekszik, mi mellett az (o) lemez rugalmassága folytán benső kontaktust kapunk; az illető (n) lemezhez tartoztó (a) kiolvadó sodrony az áramvezető sodronyt képezi. Ha ezen sodrony kiolvad, akkor a biztosítódugót kicsavarjuk és a (b) csavarhüvelyt annyira elforgatjuk, míg (o) kontaktuslemeze a dugóköpeny más (n) kontaktuslemezére kerül. Hogy ezen helyzetekben a (b) kontaktushüvely és a dugótest között elreteszelést kapjunk, a dugótest vagy az (n) kontaktuslemezek bevágásokkal vannak ellátva, melyekbe a (p) kampó mindenkor becsattan. Az üregek ismert módon homokkal vagy smirgellel vannak kitöltve. Az 1. ábra szerinti (c) kamrák és a megfelelő 5. ábrabeli kamrák alul a pontozott csíkozással jelölt módon czementtel, gipsszel vagy hasonlóval vannak elzárva. Mint az a föntebbiekből kitűnik, az okvetlenül szükséges külső (b) és (h) kontaktustesteken kívül nincsen külön kapcsolóelemre szükség. A dugó belsejébe nem kell benyúlni és a dugó közönséges módon méretezhető, a mi a sokoldalú használhatóságra nézve előnyös. Ezenkívül adugót az átkapcsolás czéljából ki kell csavarni, ! úgy hogy a dugó áramvezető kontaktusok