33650. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs

Hogy az (i) élek kölcsönös elmozdulása bizonyos mértékben korlátozható legyen, a két élt össze kell kötni egymással oly módon. hogy közeledhessenek ugyan egymáshoz, de bizonyos határon túl egyáltalában ne mozdulhassanak kifelé. Ezen czélból az abroncs egész hosszában egy vagy több (k) csavarrúgó van elrendezve, melyek az egyes (a) rúgók, illetve tekerületek közé nyúlnak s ily módon a mozgásokat egyenletesen viszik át. Összekötésre elegendő egyetlen (k) csavarrúgó is, azonban az engedékenység és mozgékonyság nagyobb lesz, ha, mint pl. a rajzon föltüntetett alakoknál is történik, több ilyen (k) csavarrúgó van alkalmazva, melyek egyszerűen egymásba csavarolás által köthetők össze egymással. Bensőbb összeköttetést érhetünk azonban el, ha a (k) rúgókat az összecsavarolás mellett még (1) pálczák segélyével is összekötjük, melyek az (i) élek kifelé mozdulását még jobban korlátozzák. Ezen (1) pálczák különféleképpen foganatosíthatók. Ha nem akarjuk a legegyszerűbb alakot, vagyis egy merev drótot alkalmazni, akkor, mint a 4. ábra világosan mutatja, vékonyabbra tekercselt (1) csavarrrúgót alkalmazhatunk, mely az'engedékenységet bizonyos határig meghagyja A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alak különösen nehéz jármüvekhez, pl. automobilokhoz és effélékhez alkalmas. Ha ugyanis az abroncsok erősen igénybe vannak véve, úgy hogy a domború járólap igen laposra nyomatik, s ennélfogva a (g) élek messze eltávolodnak egymástól, akkor a rugalmasság fokozása és az előbbbeni alak fölvételének megkönnyítése czéljából az abroncs keresztmetszetének belsejében egyes (m) húzórúgók rendezhetők el, melyek különböző helyeken erősíthetők az abroncshoz, azonban legczélszerűbb az összeköttetést a (g) élek között alkalmazni, amint azt a rajz is mutatja. Magától értetődik, hogy ilyen rúgók az abroncs alsó részében is alkalmazhatók, ami különösen akkor ajánlatos, ha ezen rész a (d és e) lapok által alkotott fölső részhez hasonló. Az abroncs szilárdsága ugyanilyen módon külön (n) betétek által is fokozható. Ezen betétek tetszőleges rugalmas anyagból állhatnak, azonban, tekintettel a tulajdonképeni abroncsra, czélszerű ugyancsak lapos rúgókból készített betéteket alkalmazni. Ilyen (n) betétek tetszőleges számban rendezhetők el s alakjuk is aszerint változhat, amint az abroncs tulajdonképeni rendeltetése megkívánja. így pl. a betét az abroncs egész hosszán végignyúló tömlő gyanánt. vagy egyes rövid, rúgószerű testek vagy effélék alakjában képezhető ki. Azonkívül a betétekben ugyanúgy, mint az abroncsokban, ismét (m) húzó-rúgók alkalmazhatók. Némely esetben czélszerű az abroncsnak a (c és f) lapok által alkotott alsó részét is (n) betétekkel ellátni. Hogy a por, piszok és víz az egyes rúgórétegek közé ne hatolhason, az abroncs kerülete víz- és porhatlan anyagból készült burkolattal látható el. Gummi alkalmazása esetén a burok természetesen mindjárt az abroncsokra vulkanizálható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rugalmas kerékabroncs lapos csavarrúgókból jellemezve az által, hogy a sík (c) fölfekvési laphoz és a (d) járólaphoz befelé irányuló s (i) élekben találkozó sík (e. f) oldallapok csatlakoznak, míg az abroncs belsejében az engedékenység fokozása végett több helyen külön húzórúgók rendezhetők el. 2. Az 1. igénypont szerinti rugalmas kerékabroncs változata, jellemezve az által, hogy az oldallapok befelé irányuló (i) éleit egy vagy több (k) csavarrúgó köti egymással össze, melyek egymásba csavarolás útján s esetleg egy vagy több (1) pálcza igénybevétele mellett köttetnek össze egymással. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti rugalmas kerékabroncs változata, jellemezve az abroncs belsejében elrendezett egyes (m) húzórúgók által. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti rugalmas kerékabroncs változata, jellemezve az abroncsba helyezett egy vagy több, rugalmas anyagból készült (n) betét által. 5. Az 1—4. igénypontok szerinti rugalmas