33618. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetszőleges tárgyaknak és testeknek műkőmasszából való előállítására

azzal, hogy gyengén préselt és csak egyik oldalukon sík és tiszta fölülettel bíró lemezek állíttassanak elő; ha azonban mégis szükséges volt, hogy a másik fölület is sík és tiszta legyen, akkor ezen fölületet speciális gyaluló- és marógépeken vagy más alkalmas módon utólag külön meg kellett munkálni, de ezen megmunkálással a legnagyobb gondosság mellett sem lehetett oly tiszta, tömött és sík fölületet elérni, mint a milyent a közvetlen préselés szolgáltat. Ha a sajtolt lemezeket hajlítani akarjuk (pl. csatornák, félhengeres oromcserepek előállítása czéljából), akkor a leggondosabb hajlítás mellett is a lemez külseje és anyagának strukturája károsan befolyásoltatik, a mennyiben eközben az anyagban igen gyakran finomabb vagy durvább repedések keletkeznek, melyek nemcsak a szilárdság tekintetében, hanem különösen a vízáthatlanság és az időjárással szemben tanúsított állenálló képesség tekintetében igen károjak. Bizonyos mértéken túl pedig az említett eljárással előállított lemezek egyáltalán nem hajlíthatok, mivel az eközben keletkező repedéseknek megnövekedése folytán egészen eltörnek. Az eddig szokásos gyártási módszerekkel továbbá a lemezeket csak korlátolt vastagsággal lehet előállítani. Ha a lemezeknek papirgépen való előállításánál már eleve nem akarjuk a szilárdságot csökkenteni, akkor 6—8 mm-nél vastagabb lemezek, a milyenek igen sok czélra szükségesek, csak több vékony lemeznek friss, gyengén préselt állapotban való összepréselésével nyerhetők. Az ekként előállított lemezek azonban nem tartósak, mivel azok a későbben bekövetkező megszáradás után igen gyakran, a palák módjára, részben vagy teljesen szétválnak. A kéregpapír módjára előállított lemezek a gépben hengeres alakot nyernek és így utólag kiegyenesítendők, vagyis fölgöngyölés által sík alakra hozandók. Ezáltal a lemezek struktúrájában bizonyos deformáció lép föl, a mivel a lemez felező síkjának egyik oldalán a rostok és a kötőszerek részei összepréseltetnek, annak másik oldalán ellenben a kihajlítás következtében kinyújtatnak. Ezen deformálás okozza a száraz lemeznek később bekövetkező megvetemedését. Minél vastagabbra készítjük a lemezeket a papirgépben, annál erősebbek lesznek a struktúrában az utólagos kiegyenesítés okozta deformációk és az ebből eredő megvetemedések és hajszálrepedések; ugyanis a lemezeknek a hengeres alakból a sík alakra való hajlítása által a rostok és a kötőszer részeinek viszonylagos helyzetében bizonyos eltolódás áll be. A jelen találmány tárgyát már most 0)3-eljárás képezi, mellyel mind ezen hátrányokat teljesen beszűntetjük és ezenkívül különböző előnyöket ériink el. Ezen eljárás a következőkben áll. Tetszőleges természetes vagy mesterséges rostanyagot, pl. tőzeget vagy azbesztet, mety utóbbi ezen czélra különösen alkalmas, tetszőleges aprító gépben, pl. desintegratorban golyós malomban, görgőmalomban, stb. fölaprítunk. Az ekként előkészített rostanyagot alkalmas arányban vízzel és valamely hydraulikus kötőszerrel pl. czementtel keverjük és ezen keveréket egy kavarógépben, mely egy kavarószerkezettel ellátott kazánszerű tartályból áll, addig kavarjuk, míg egyenletes, csomómentes pépet nem nyerünk. Ezután a keveréket folytonos kavarás közben oly formába öntjük, melynek falai részben sodronyszitákkal vannak bevonva és föliiletiik legnagyobb részén lyukasztva vannak. Ezen formában az említett módon előkészített és bensőleg összekevert anyagot összepréseljük, miközben az abban lévő víz minden irányban egyenletesen kiszoríttatik. Az elérendő czélnak megfelelően az anyagot kisebb-nagyobb esetleg több száz atmoszférát meghaladó nyomásnak vetjük alá és ezután megszárítjuk, miáltal az anyag valóságos csengő kőmasszává keményedik meg. A mellékelt rajzban példaképen egy tál előállítására szolgáló formának egyik foganatosítási alakja van föltüntetve; az 1. és 2. ábrák a forma metszetét láttatják, a 3. ábra a fél forma alsó részének fölülnézete.