33604. lajstromszámú szabadalom • Elgázosító lángzó fűtésre és világításra

rító által képezett térből való kiszívatását egyenletessé tegye. Ha az ekként száraz állapotban előállított gőzt még túlhevíteni is kívánjuk, a gőzt egy külön csőben ismételten átvezetjük a lángon, mielőtt azt fölhasználnék. Találmányunk tárgyát a csatolt rajzon két foganatosítási alakban ábrázoltuk, nevezetesen az 1—4. ábra oly foganatosítási alakot mutat, mely világításra, az 5. és 6. ábra pedig oly foganatosítási alakot, mely fűtésre és főzésre használható. Ami az 1—4. ábrát illeti, az 1. ábra egy gázizzólámpa hosszanti metszete, a 2. ábra az elgázosító és túlhevítő vízszintes metszete, a 3. ábra az elgázosító és túlhevítő jobb végének homloknézete, és a 4. ábra azok kereszetmetszete. A tüzelőanyag egy meg nem rajzolt tartályból jut az (a) csőbe, melynek két vége az (i) kürtőből kiáll. Az (a) csőnek egy furattal ellátott (v) betétje van, mely a (c) rúdon megerősített szelep szelepfészkét képezi. A (c) rúd az (a) cső hátsó végén van | fölerősítve és oly anyagból készül, melynek a hő okozta kiterjedésének együtthatója kisebb, mint az (a) cső anyagának kiterjedési együtthatója. A (c) rúdon egy sima (b) cső van fölerősítve, mely az (a) csőben csak keskeny, gyűrűalakú közt hagy szabadon. Mint az a 2. ábrán látható, a (b) cső rövidebb, mint az (a) cső, úgy hogy az (a) cső elvezető végén tágasabb, gyűrűalakú tér létesül, ; mely az (f) elágazás útján ugyancsak a láng fölött elhelyezett (g) csővel van kapcsolva. Eme (g) csőhöz egy (h) fúvószáj csatlakozik, mely az (1) lángzócső torkolata fölött foglal helyet és a gázhoz keverendő levegő beszívató injektor gyanánt szolgál (lásd az 1. ábrán a nyilakat). A keverőcső és a lángzó az (m) harangban vannak elrendezve. Az (a g) csöveken egy (k) gyújtócsésze van fölerősítve, melybe a lámpa meggyújtásánál tüzelőanyagot öntünk. Mikor ezt a tüzelőanyagot meggyújtjuk, az (a) cső a hő hatása alatt kiterjed, a (c) rúdon levő szeleptől a szelepülés távolodik, úgy hogy a tüzelőanyag az (a) csőben levő (d) cső által képezett keskeny gyűrűalakú térbe jut, itt elpárolog, míg a keletkezett gőz az (e) téren, (f) elágazáson és a (g) csövön a lángzóba áramlik. Most már az állandó üzem föntartásának föltételei létesültek, amennyiben az (n) lángzóból kiáramló gőz a gyújtólángon meggyúlad és a lágzónál égő láng veszi át az (a g) csövek fűtését. A (d) cső körül képződő gőzök az (e) térben összegyűlnek és azután a (g) csőbe jutnak, hol túlhevülnek. Minthogy a (d) cső körül képződő keskeny gyűrűalakú térhez az (e) tér csatlakozik, a fejlődött gőzök elvezetése központosán történik, mi a (d) csőben a gőzfejlődést állandóvá teszi. Az (a) elgázosító csőbe bejutó folyadék finom eloszlása és az (a) cső nagymérvű fölmelegedése következtében igen gyorsan párolog el, a fejlődött gőzök pedig további útjukon fokozatosan fölmelegednek és végül túlhevülnek. Fűtésre és főzésre szolgáló foganatosítási alakot mutat be az 5. és 6. ábra, melynél a tüzelőanyag a meg nem rajzolt tartályból a (2) csőcsonkon és egy hőhatás által nyitott (4) szelepen a (3) elgázosítóba jut, melyen az (5) kiszorító és a (3) elgázosító által képezett szűk gyűrűalakú (6) téren folyik át. Ez az elgázosító a (7) lángzó fölött nyúlik el. A (6) térből a gőzök úgy, mint a föntebb leírt foganatosítási alaknál egy tágasabb (8) térbe jutnak, de ebből nem közvetlenül, hanem egy (9) túlhevítő kigyón jutnak a lángzóba, mely fölött a túlhevítő kigyó akként van elrendezve, hogy az egyrészt merevítő, másrészt a hőt a (7) elgázosítócsőhöz visszaverő (10) korongot körül veszi. Ezt a korongot a (7) lángzó (11) furatain kilépő lángok hevítik, úgy hogy a lángok a (9) túlhevítő csövet ugyancsak közvetlenül fűtik. A (9) túlhevítő kigyóból a gőz a (13) fúvószájon jut a (12) csőbe, melybe a levegőt ennek (14) furatain szívja be. A láng szabályozására a (15) szelep szolgál. Lehetne azonban a (9) túlhevítő csövet nem a (12) korongon, hanem egyes támasz-