33590. lajstromszámú szabadalom • Befogókészülék

- 2 -metszve, úgy liogy a csigatengely forgatásával a menet a szorítópofa vízszintes szárában kiképezett (9) anyamenetbe bevezethető, illetőleg abból kivezethető. A csiga forgatására egy a (6) forgó csapra reáilleszthető vagy azon megerősített (8) kulcs szolgál. Ha a kulcs a 3. ábrán pontozottan föltüntetett helyzetét foglalja el, akkor a csiga (a) síkfölülete a (9) anyamenet fölött van, azaz a csavarmenet a szorítópofa anyamenetével nem kapcsolódik s ez utóbbit a vezetékében a csigától függetlenül kézzel elmozgathatjuk. Ilyen módon a szorítópofát a munkadarab beillesztése után kézzel lehet beállítani s a csigával a munkadarabot csak ezután fogjuk be erősen azáltal, hogy a (8) kulcsot a teljes vonallal kihúzott helyzetébe forgatjuk, mikor is a csiga menete a (9) anyamenettel kapcsolatba jő s a szorítópofa a munkadarabhoz szoríttatik. A 4—6. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál az azonos módon kiképezett s (2) tokban mozgatható (3 4) szorítópofa beállítására a (10) úgynevezett végtelen csavar szolgál, mely az (5) csapágyakban ágyaztatik s a (6) forgócsapra illesztett (11) kulcscsal forgatható. Ezen csavar a szorítópofa megfelelő (12) anyamenetével állandóan kapcsolódik, azaz a munkadarabhoz a csigától függetlenül a szorítópofát nem kell előzetesen közelíteni, hanem azzal a munkadarabot a csavar megfelelő forgatásával tetszőlegesen megfoghatjuk. Hogy a befogókészűléknek gyengébb asztalokon való alkalmazása esetén az asztal szélét sérülésektől — melyek a munkadarabnak az asztal széle és szorítópofa közé való befogásából eredhetnek — megóvjuk, a 7. ábrán föltüntetett foganatosítási alakot használhatjuk. Ennél az asztal szélének oltalmára a (2) tokon (13) ütközőlap van kiképezve, melynek hossza a szorítópofa hoszszával egyenlő s mely az asztallap fölső széléig ér. Hogy ezen ütközőlap s az asztallapja pontosan illeszkedjenek, a befogókészűléket — vastag asztallapnál — ebbe kissé beereszthetjük, míg vékony asztallapoknál alátéteket alkalmazhatunk. Az asztallapnak sérüléseit még azzal is kikerülhetjük, hogy abba tetszőleges hosszú külön vasbetéteket alkalmazunk. A 8. ábrán a (15) munkadarabnak a találmánybeli befogókészúlékkel egy munkaasztalon való különféle befogási módja van föltüntetve. A munkaasztalon a gyalupadoknál szokásos (14) padvaslyukakat alkalmazzuk a padvasak fölvételére. Ha pl. egy deszkának szélét akarjuk megmunkálni, akkor a (15) munkadarabot az asztalon a baloldalt elől látható módon fogjuk be, azaz úgy hogy az a teljes szorítópofa és asztal széle között legyen; ha a munkadarabnak végét akarjuk megmunkálni, akkor azt függélyesen vagy ferdén úgy helyezzük el, hogy azt a szorítópofának csakis (4) toldata fogja meg (a 8. ábrán a jobb oldal). A deszka lapjának megmunkálása úgy történik, hogy (mint a 8. ábrán baloldalt hátul láthatjuk) a (15) munkadarabot egy (14) pad vas s a szorítópofának az asztallap fölé nyúló része közé fogjuk. Ilyen módon azonban élükre állított munkadarabokat is befoghatunk. A jelen találmánybeli befogókészúlékkel tehát, mint láthatjuk, miudennemű munkát el lehet végezni. Hogy a befogókészúléket iskolapadokon lehessen alkalmazni, czélszerú — mint a 9. és 10. ábrán láthatjuk — a szokásos ferde (18) padlapot az erős vízszintes a szokásos padvaslyúkakkal ellátott (17) padlap körül (18) sarkok segélyével elforgathatóan elrendezni, úgy hogy azt a pad (19) támlájára átfektethessük. A befogókészúléket ilyen esetben a (17) padlap alá erősítjük, s ha az iskolapad elég széles, annak mindkét oldalán egy-egy készüléket alkalmazunk, melyek mindegyikének egy-egy sor pad vaslyuk felel meg, ha azonban ez nem lehetséges, akkor a (17) padlap közepén csak egy befogókészúléket rendezünk el. A befogókészúlék asztalos- és bognárműhelyekben is nagy előnyöket nyújt; itt is teljesen pótolja a gyalupadot s a meglevő helyiségek megtartásával a munkásszemélyzet tetemes szaporítását teszi lehetővé anélkül, hogy a szükséges szabad mozgást megnehezítené, l Az épületlakatos munkáknál ajtó és