33590. lajstromszámú szabadalom • Befogókészülék

- 2 -metszve, úgy liogy a csigatengely forgatá­sával a menet a szorítópofa vízszintes szá­rában kiképezett (9) anyamenetbe bevezet­hető, illetőleg abból kivezethető. A csiga forgatására egy a (6) forgó csapra reáilleszt­hető vagy azon megerősített (8) kulcs szol­gál. Ha a kulcs a 3. ábrán pontozottan föl­tüntetett helyzetét foglalja el, akkor a csiga (a) síkfölülete a (9) anyamenet fölött van, azaz a csavarmenet a szorítópofa anyame­netével nem kapcsolódik s ez utóbbit a ve­zetékében a csigától függetlenül kézzel el­mozgathatjuk. Ilyen módon a szorítópofát a munkadarab beillesztése után kézzel lehet beállítani s a csigával a munkadarabot csak ezután fogjuk be erősen azáltal, hogy a (8) kulcsot a teljes vonallal kihúzott helyzetébe forgatjuk, mikor is a csiga menete a (9) anyamenettel kapcsolatba jő s a szorítópofa a munkadarabhoz szoríttatik. A 4—6. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál az azonos módon kiképezett s (2) tokban mozgatható (3 4) szorítópofa beállí­tására a (10) úgynevezett végtelen csavar szolgál, mely az (5) csapágyakban ágyazta­tik s a (6) forgócsapra illesztett (11) kulcs­csal forgatható. Ezen csavar a szorítópofa megfelelő (12) anyamenetével állandóan kapcsolódik, azaz a munkadarabhoz a csi­gától függetlenül a szorítópofát nem kell előzetesen közelíteni, hanem azzal a munka­darabot a csavar megfelelő forgatásával tetszőlegesen megfoghatjuk. Hogy a befogókészűléknek gyengébb asz­talokon való alkalmazása esetén az asztal szélét sérülésektől — melyek a munkadarab­nak az asztal széle és szorítópofa közé való befogásából eredhetnek — megóvjuk, a 7. ábrán föltüntetett foganatosítási alakot hasz­nálhatjuk. Ennél az asztal szélének oltal­mára a (2) tokon (13) ütközőlap van kiké­pezve, melynek hossza a szorítópofa hosz­szával egyenlő s mely az asztallap fölső széléig ér. Hogy ezen ütközőlap s az asztal­lapja pontosan illeszkedjenek, a befogó­készűléket — vastag asztallapnál — ebbe kissé beereszthetjük, míg vékony asztallapok­nál alátéteket alkalmazhatunk. Az asztallap­nak sérüléseit még azzal is kikerülhetjük, hogy abba tetszőleges hosszú külön vas­betéteket alkalmazunk. A 8. ábrán a (15) munkadarabnak a ta­lálmánybeli befogókészúlékkel egy munka­asztalon való különféle befogási módja van föltüntetve. A munkaasztalon a gyalupadok­nál szokásos (14) padvaslyukakat alkalmaz­zuk a padvasak fölvételére. Ha pl. egy desz­kának szélét akarjuk megmunkálni, akkor a (15) munkadarabot az asztalon a baloldalt elől látható módon fogjuk be, azaz úgy hogy az a teljes szorítópofa és asztal széle között legyen; ha a munkadarabnak végét akarjuk megmunkálni, akkor azt függélye­sen vagy ferdén úgy helyezzük el, hogy azt a szorítópofának csakis (4) toldata fogja meg (a 8. ábrán a jobb oldal). A deszka lapjának megmunkálása úgy történik, hogy (mint a 8. ábrán baloldalt hátul láthatjuk) a (15) munkadarabot egy (14) pad vas s a szorítópofának az asztallap fölé nyúló része közé fogjuk. Ilyen módon azonban élükre állított munkadarabokat is befoghatunk. A jelen találmánybeli befogókészúlékkel tehát, mint láthatjuk, miudennemű munkát el le­het végezni. Hogy a befogókészúléket iskolapadokon lehessen alkalmazni, czélszerú — mint a 9. és 10. ábrán láthatjuk — a szokásos ferde (18) padlapot az erős vízszintes a szokásos padvaslyúkakkal ellátott (17) pad­lap körül (18) sarkok segélyével elforgat­hatóan elrendezni, úgy hogy azt a pad (19) támlájára átfektethessük. A befogókészúlé­ket ilyen esetben a (17) padlap alá erősít­jük, s ha az iskolapad elég széles, annak mindkét oldalán egy-egy készüléket alkal­mazunk, melyek mindegyikének egy-egy sor pad vaslyuk felel meg, ha azonban ez nem lehetséges, akkor a (17) padlap közepén csak egy befogókészúléket rendezünk el. A befogókészúlék asztalos- és bognár­műhelyekben is nagy előnyöket nyújt; itt is teljesen pótolja a gyalupadot s a meg­levő helyiségek megtartásával a munkás­személyzet tetemes szaporítását teszi lehe­tővé anélkül, hogy a szükséges szabad moz­gást megnehezítené, l Az épületlakatos munkáknál ajtó és

Next

/
Thumbnails
Contents