33586. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csavarházaknak és más hasonló testeknek rudakból való sajtolására

- 2 — A rúd (b) szűkületét képező anyag, mely a két (d) tolóka közé van befogva, lefelé kiszorul, a mennyiben először a lyukasztó csúcsa lép be ebbe a részbe és ezt előre mozgása közben fokozatosan lyukasztja. Mikor a (d, c és f) részek visszafelé mozognak, a kész csavarház a tolókák közül kiesik és ezek közé egy újabb rúdrész kerül. Az (a) rúd (b) szűkületei tetszőleges módon állíthatók elő, így pld. a 2. ábrán a sablonban oly rúdat munkálunk meg, melyet előzetesen egész hosszán szűkületekkel láttunk el. Lehet azonban a szűkületeket a csavarliáz képezésével egyidejűleg, a lyukasztással egy munkamenetben előállítani, ha a sablontól, megfelelő távolságban alkalmas sajtolóberendezést helyezünk el. így pld. lehet a szűkületeket több csillagszerűen egymásfelé mozgathatóan elrendezett tolóka segélyével létesíteni. A szűkületek létesítésére és a végleges sajtolásra alkalmas berendezés látható a 4. ábrán, hol az (e) sablon alatt két (g) görgő vagy korongalakú (g) henger van elrendezve. Eme hengerek (h) tartói alsó végeikkel lenghetően vannak egy harántgerendára ágyazva, ezenkívül pedig a (k) vezetékben akként vannak vezetve, hogy ennek sugárirányú hasítékaiban mozoghassanak. Míg a (k) vezetékek a (h) tartókkal illetve (g) hengerekkel együttforognak, a (h) tartókat egy külön berendezés, pld. a megrajzolt, kúpos gyűrű befelé nyomja, úgy hogy a hengerek a megkívánt szűkületeket létesítik. Ha az anyag természete azt megköveteli, a megmunkálandó anyagot fölhevítjük, így pld. vasat hegesztő hőmérsékletnél dolgozunk föl. Mint azt föntebb leírtuk, a (c) lyukasztó a legutolsó lúdszakaszt a sablon fenekével együttműködve elvágja. Ezenközben a lyukasztócsúcsa már behatol a következő rúdszakaszba, tehát ezt előlyukasztja és így czentrálja. A leírt csavarházsajtoló eljárásnál hulladék sem keletkezik, kivéve akkor, mikor a sablont ós a lyukasztót képező különböző részek a kopás következtében nem illenek pontosan egymásba, de a hulladék ekkor is csekély. Czélszerű azonban, ha az (e) sablon fenekét képező (d) tolókák nem korongalakúak (mint a 2. és 4. ábrán), hanem oly vastagok, hogy a rúd két vagy több szakaszát körülfogják és az ezek között levő hornyok számával egyező számú kiugrással fogódzanak a hornyokba, tehát a rudat többszörösen támasztják meg. Ez egyrészt azért előnyös, mert így a (c) lyukasztó által kifejtett tetemes nyomást jobban föl lehet fogni, másrészt pedig a rúd befogása is biztosabbá lesz, mi az előlyukasztás helyes végezhetése czéljából oly esetben fontos, melyben a rudat egy külön berendezésen látjuk el hornyokkal. A második rúdszakasz előlyukasztása igen előnyösen arra is fölhasználható, hogy a tárgyat alakítása czéljából előzetes formálásnak vessük alá. Ezt oly módon végezzük, hogy a (d) tolókákat az 5. ábrán látható módon alakítjuk, vagyis oly módon, hogy ezek nem csak az (al. a2) rúdszakaszokat fogják szorosan körül, hanem a legfölső (a3) szakaszt bizonyos köz hagyásával fogják be és így a kész, vagy még helyesebben a megfelelően megválasztott előformát képezik. A (d) tolókák az (a) rúd hornyaiba a (dl) kiugrásaik segélyével fogódzanak be. A (c) lyukasztó, melynek ebben az esetben a legfölső (e) sablonban levő rúdszakaszon teljesen át kell hatolni, az egyes részek méreteinek megfelelően kisebb - nagyobb mélységig hatol be az (a3) rúdszakaszban és ezt többé-kevésbbé előformálja. A tolókákban kiképezett előforma méreteinek, illetőleg szabad belsőségének megfelelően a formát az anyag a lyukasztócsúcs hatása alatt vagy teljesen kitölti, vagy pedig konoid alakú testet képez, mint az a rajzon (a3)-nál látható. A második rúdszakasz elősajtolása főleg nehéz munkadarabok esetében fontos, minthogy az elősajtolás következtében a testet nem egy munkamenetben, hanem kettőben állítjuk elő. Ezért a sajtolandó anyag nem egyszerre nyeri végleges alakját (mi főleg nehéz csavarházak sajtolásánál fontos) hanem a tömör rúd, illetőleg rúdszakasz átalakítása két vagy több fokozaton történik.