33569. lajstromszámú szabadalom • Tűz esetén önműködően nyíló szelep

Megjelent 1905. évi julius hó 26-íín. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 38569. szám. XXI/d. OSZTÁLY. Tűz esetén önműködően nyíló szelep. NÓVÁK SAMU SZEBELÓ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 február hó 8-ika. A jelen találmány tárgya olyan szelep, mely a keletkező tűznél önműködően jön működésbe, azonban bármikor akár egyenként, akár egyszerre többet sorozatosan egyetlen kézifogantyú útján is működésbe hozhatunk. Ezt az által érjük el, hogy a szelepet zárt helyzetében megtartó, könynyen olvadó fémből készült alkatrész akképen van elrendezve, hogy egyszerű mechanikai szerkezet útján is könnyen kiiktat? ható. A mellékelt rajzon az 1. ábra a szelep oldalnézete, a 2. ábra metszet az 1. ábra 2—2 vonala szerint, a 3. ábra egy szelepsorozat sematikus elrendezését és a szelepeknek egymás között való olyan összekapcsolását mutatja, hogy azok egyidejűleg, mechanikailag működtethetők; a 4., 5., és 6. ábrák részleteket tüntetnek föl A szelep áll a hengeralakú, fölül a vízvezetékhez való bekapcsolásra szolgáló (a) csavarmenetes sőtoldattal ellátott (b) fejből, melynek aLó részében a (c) gyűrűalakú vájattal körülvett ví. zintes (d) szelepülőke van elrendezve. fej lefelé a középsíkjában fekvő, zárt (e) kengyelben folytatódik. A kengyel alsó végén (f) csavartokká van kiképezve, a melyben a szelepülőke, illetve a (b) fej tengelyében fekvő (g) állítócsavar van elrendezve, melyet beállítás után (fl) csavarral rögzíthetünk. A (g) állítócsavarnak az (f) csavartokból alul kiálló feje (h) tárcsával van ellátva, a melyre az (f) csavartok alsó részére könynyen foroghatóan ágyazott és szélén (i) kivágásokkal ellátott, vízszintesen fekvő (j) szórótányér (4. ábra) van szerelve. A (d) szelepülőke alsó részén megfelelő (k) tömítés közvetítésével a korongalakú (1) szelep fekszik. Ezen szelep alsó oldalán, úgyszintén a (g) állítócsavar fölső végén egy-egy (m) mélyedés van. Ezen (m) mélyedésekbe nyúlik be a két egyenlőtlenkarú (o) szögemeltyű által képezett könyökemeltyű (n) csúcsai, mely szögemeltyűk könyökeikkel lazán egymásra vannak illesztve és hosszabb száraikkal ugyanazon irányban az (e) kengyel síkjából kinyúlnak. Az (o) szögemeltyűknek ezen kinyúló végei villaalakú (p) kivágásokkal vannak ellátva (5. ábra) és könnyen olvadó fémből készült, a (p) kivágásokba betolt I-alakú (q) foglalókapocscsal (6. ábra) tartatnak össze. Az (o) szögemeltyűknek laza egymásra illesztése akké-