33515. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés valódi optikai képeknek távolba való átvitelére

jesztetik és ezeknek megfelelőleg befolyásolja a nagy (38 ) elektromágnes vonzóerejét. A (45) elektromágnes tekercselése a (47, 48) szorítók segélyével a fönt leírt (31) áramkörbe ill. minden ily áramkörbe egyegy (45) elektromágnes van iktatva. Természetesen a készülék úgy van beállítva, hogy a meghatározóit kúposságú heggyel bíró (33) tü az elektromágnesnek a (34) lemezre kifejtett vonzása által annyira mozgattassék el, hogy a tűvel szemben el rendezett és az előtt elmozgatott (j) szalagot többé vagy kevésbbé átszúrja. A mint 2. ábrából látható, a (33) tűk egy központ körül súgárirányban vannak elrendezve és a szalag domború (49) hengeren vezettetik, melynek alkotója ugyanazon központból húzott körív. A berendezés működése a következő: A (22 és 23) tekercsek és a küldő (14) dobja meghatározott sebességgel forognak; a küldő (14) dobja és a fölvevő (28) dobja synchron forgást végez. A (20) kiiktató beiktatott helyzetében van. Az egyik (13) rugó a (14) dob forgása közben a hozzá tartozó 15 lemezzel érint-i kezik. Ezen pillanatban a (17) kontaktusgörgő a (22) tekercs azon végén áll, a midőn az egész tekercs, tehát az egész ellenállás van beiktatva. Ugyanezen pillanatban a (24) görgő a (23) tekercsnek azon végét érinti, amelynél a tekercs még nincs beiktatva, tehát az ellenállás a legkisebb. A (g) relais ezalatt tovább forog és a (22) ellenállás fokozatosan kisebb lesz, vagyis az áramerősség a (11, 12) áramkörben fokozatosan nő addig, míg eléri azon értékét, melynél a (h) kiiktató működik és a helyi áramkört megszakítva, a vonaláramkört zárja. Minél jobban volt megvilágítva a szóbanforgó (13) kontaktusrúgóhoz tartozó (6) selencella, tehát minél kisebb volt ennek ellenállása, annál hamarébb fog bekövetkezni azon időpont, melyben a helyi áramkör áramerőssége a (h) kiiktató működtetésére szükséges értéket eléri, tehát annál kevesebb lesz ezen időpontban beiktatva a (23) ellenállásból a vonaláramkörbe, vagyis a vonaláramkörben a (21) kontaktus zárásának pillanatában keringő áram erőssége függni fog az illető (6) selencellát megvilágító fény intenzitásától. Az áramot a (k) forrás szolgáltatja. A vonalba küldött áramimpulsus a synchron mozgó (28) dob által az impulzust előidéző selencellának megfelelő (i) elektromágnesbe juttatja, a melyben az impulzus intenzitásával arányos hatást létesít, ill. ezen impulzusnak megfelelő nagyságú lyukat szúr a (j) szalagba. A vonaláramkörből a (45) elektromágnesekbe jutó áramimpulzusok után azonnal erre a czélra szolgáló kommutátor segélyével a (38) elektromágnesek egy helyi áramkörből gerjesztetnek. A (h) kiiktató működése után a küldő állomás helyi áramköre megszakadt, mi által a kiiktató ismét visszatér eredeti helyzetébe és a vonaláramkört megszakítja. Eközben a (g) relais körforgását befejezte és újra azon állásba jutott, hogy a (17) görgő ismét a (22) tekercs azon részét érinti, melynél a teljes ellenállás van az áramkörbe iktatva. Ezen pillanatban forgattatik a (14) és a (28) dob egy foggal to• vább, a midőn az egész játék ismétlődik. A föntiekből érthető, hogy a (g) relais tehát mindig egy teljes körülforgást végez, mialatt a (14) illetőleg (28) dob egy foggal mozog tovább. A dobok mozgásának megfelelőleg mozgattatik mindig az illető (29) kontaktushoz tartozó (i) készülék is. A küldő készülékben alkalmazott két sor fényérzékeny cellának megfelelőleg a fölvevő állomáson alkalmazott két sor (i) elektromágneses készülék egyes tagjai váltakozva iktathatok be az áramkörbe. Magától értetődik, hogy a berendezés egyes készülékei, különösen a (g) relais és a (14 és 28) dobok sokféleképen szerkeszthetők, továbbá az elemek elhelyezése és száma szerint az egyes részek mozgási sebessége és ezen sebességek viszonyai változni fognak a nélkül, hogy ezáltal a találmány lényege befolyásoltatnék. A lényeg mindig az marad, hogy oly áramkörbe, melynek erőssége önműködően változik a fény-