33515. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés valódi optikai képeknek távolba való átvitelére

jesztetik és ezeknek megfelelőleg befolyá­solja a nagy (38 ) elektromágnes vonzóere­jét. A (45) elektromágnes tekercselése a (47, 48) szorítók segélyével a fönt leírt (31) áramkörbe ill. minden ily áramkörbe egy­egy (45) elektromágnes van iktatva. Természetesen a készülék úgy van be­állítva, hogy a meghatározóit kúposságú heggyel bíró (33) tü az elektromágnesnek a (34) lemezre kifejtett vonzása által annyira mozgattassék el, hogy a tűvel szemben el rendezett és az előtt elmozgatott (j) szala­got többé vagy kevésbbé átszúrja. A mint 2. ábrából látható, a (33) tűk egy központ körül súgárirányban vannak elren­dezve és a szalag domború (49) hengeren vezettetik, melynek alkotója ugyanazon központból húzott körív. A berendezés működése a következő: A (22 és 23) tekercsek és a küldő (14) dobja meghatározott sebességgel forognak; a küldő (14) dobja és a fölvevő (28) dobja synchron forgást végez. A (20) kiiktató be­iktatott helyzetében van. Az egyik (13) rugó a (14) dob forgása közben a hozzá tartozó 15 lemezzel érint-i kezik. Ezen pillanatban a (17) kontaktus­görgő a (22) tekercs azon végén áll, a mi­dőn az egész tekercs, tehát az egész ellen­állás van beiktatva. Ugyanezen pillanatban a (24) görgő a (23) tekercsnek azon végét érinti, amelynél a tekercs még nincs beik­tatva, tehát az ellenállás a legkisebb. A (g) relais ezalatt tovább forog és a (22) ellen­állás fokozatosan kisebb lesz, vagyis az áramerősség a (11, 12) áramkörben fokoza­tosan nő addig, míg eléri azon értékét, melynél a (h) kiiktató működik és a helyi áramkört megszakítva, a vonaláramkört zárja. Minél jobban volt megvilágítva a szó­banforgó (13) kontaktusrúgóhoz tartozó (6) selencella, tehát minél kisebb volt ennek ellenállása, annál hamarébb fog bekövet­kezni azon időpont, melyben a helyi áram­kör áramerőssége a (h) kiiktató működte­tésére szükséges értéket eléri, tehát annál kevesebb lesz ezen időpontban beiktatva a (23) ellenállásból a vonaláramkörbe, vagyis a vonaláramkörben a (21) kontaktus zárá­sának pillanatában keringő áram erőssége függni fog az illető (6) selencellát megvi­lágító fény intenzitásától. Az áramot a (k) forrás szolgáltatja. A vonalba küldött áram­impulsus a synchron mozgó (28) dob által az impulzust előidéző selencellának meg­felelő (i) elektromágnesbe juttatja, a mely­ben az impulzus intenzitásával arányos ha­tást létesít, ill. ezen impulzusnak megfelelő nagyságú lyukat szúr a (j) szalagba. A vonaláramkörből a (45) elektromág­nesekbe jutó áramimpulzusok után azonnal erre a czélra szolgáló kommutátor segélyé­vel a (38) elektromágnesek egy helyi áram­körből gerjesztetnek. A (h) kiiktató működése után a küldő állomás helyi áramköre megszakadt, mi ál­tal a kiiktató ismét visszatér eredeti hely­zetébe és a vonaláramkört megszakítja. Eközben a (g) relais körforgását befejezte és újra azon állásba jutott, hogy a (17) görgő ismét a (22) tekercs azon részét érinti, melynél a teljes ellenállás van az áramkörbe iktatva. Ezen pillanatban forgat­tatik a (14) és a (28) dob egy foggal to­• vább, a midőn az egész játék ismétlődik. A föntiekből érthető, hogy a (g) relais tehát mindig egy teljes körülforgást végez, mialatt a (14) illetőleg (28) dob egy foggal mozog tovább. A dobok mozgásának megfelelőleg moz­gattatik mindig az illető (29) kontaktushoz tartozó (i) készülék is. A küldő készülékben alkalmazott két sor fényérzékeny cellának megfelelőleg a föl­vevő állomáson alkalmazott két sor (i) elek­tromágneses készülék egyes tagjai válta­kozva iktathatok be az áramkörbe. Magától értetődik, hogy a berendezés egyes készülékei, különösen a (g) relais és a (14 és 28) dobok sokféleképen szerkeszt­hetők, továbbá az elemek elhelyezése és száma szerint az egyes részek mozgási se­bessége és ezen sebességek viszonyai vál­tozni fognak a nélkül, hogy ezáltal a talál­mány lényege befolyásoltatnék. A lényeg mindig az marad, hogy oly áramkörbe, mely­nek erőssége önműködően változik a fény-

Next

/
Thumbnails
Contents