33514. lajstromszámú szabadalom • Készülék zenének elektromos úton való létesítésére és átvitelére
50., 51., 52., 53. és 53A. ábrák egy másik foganatosítási alakot mutatnak, melynél mindegyik billentyűzet minden egyes részlethang rendszerének hangerősségei egymástól függetlenül szabály ózta tnak, és melynél a különböző billentyűzet hangjegyeinek hangerősségét egymástól függetlenül azon kölcsönös indukció megváltoztatása által létesítjük, mely a rezgések átvitelére és fölvevésére szolgáló áramkörök között föllép. Az egyes ábrákat a leírás további folyamán közelebbről fogjuk ismertetni; az 54. és 55. ábrák vázlatos rajzok és a rezgések átvitelére szolgáló olyan szerkezetet mutatnak, melynél a részlethangok egyes rendszereinek hangerősségétegymástól függetlenül akképen szabályozzuk, hogy a tekercs hatásos meneteinek számát a részlethangok rendszerének megfelelően változtatjuk; az 56. ábra a készülék egyik foganatosítási alakját ábrázolja vázlatosan, melynél a hangok erősségét az által szabályozzuk, hogy a rezgéseket átvivő áramkörök egy sorozatát befolyásoljuk; az 57. és 68. ábrák oldalnézetben illetve részleges vízszintes metszetben a rezgések átvitelére szolgáló készüléket mutatják, melynél a hang erősségét az által szabályozzuk, hogy a primértekercsbe egy szekund'r tekercset tcbbé-kevésbbé betolunk; az 59., 60. és 61. ábrák vázlatosan az áramkörök módosított és az alantiakban ismertetett elrendezéseit tüntetik föl; a 62. és 63. ábrák a rezgésszabályozókegy módosított foganatosítási alakját ábrázolják; a 64 —77. ábrák vázlatosan a rezgésszabályozók számára való hajtómű egy módosított foganatosítási alakját mutatják, mely a kromatikus egyenlő fokozatú hanglétra számára alkalmas; a 78., 79., 80. és 81. ábrák a rezgésszabályozók számára való hajtómű különböző foganatosítási alakjait tüntetik föl, mint az a diatonikus, természetes hangfokozatú hanglétra számára alkalmas; a 82. ábra olyan elrendezést mutat, mely| nél az alaphangrezgésszabályozók egy sorozata van alkalmazva; a 83 —90. ábrák a rezgések átvitelére szolgáló készülékek módosított foganatosítási alakjait ábrázolják, melyeket később közelebbről ismertetünk. A tökéletes zenei hang tudvalevőleg egy sorozat hangkomponensből áll, melyeket részlethangoknak nevezünk és a melyek meghatározott egyszerű matematikai viszonyban állnak egymáshoz. A legalsó részlethangot alaphangnak vagy első részlethangnak, míg a többieket fölső hangoknak nevezzük. Ha valamely hangjegy első részlethangjának vagy alaphangjának az időegységben végzett rezgéseinek számát (n)-el jelöljük, akkor mindegyik hangjegy második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik, nyolczadik, tizedik, tizenkettedik, tizenhatodik részlethangjának rezgésszáma (2n 3n 4n 5n 6n 8n lOn 12n 16n) stb. Valamely hang minősége, vagyis a hang szine függ: a) az abba belépő fölső hangoktól, b) a részlethangoknak egymáshoz és az alaphanghoz viszonyított erősségétől és c) valószínűleg kisebb mértékben, az egyes részlethangok fázis viszonyaitól. A ! mint később látni fogjuk, egyetlen egy rez| gésszabályozóval olyan elektromos hullámok ! létesíthetők, a melyek zenei hangot idéznek elő. Jobb zenei hatások előidézésére azonban jobban hangzó és tisztább hangokat az által létesíthetünk, hogy a kívánt csengésű és minőségű hangot egy olyan sorozat rezgésszabályozóval hozzuk létre, melyeknek rezgésszámai megfelelnek a különböző részlethangűk rezgés számainak. Ezen czélra szolgáló közelfekvő berendezés abban áll, hogy a hangsorozat minden hangjegye számára a rezgésszabályozóknak külön csoportját alkalmazzuk, melyeknek mindegyike csak egy hangjegy számára szolgál, mi mellett mindegyik csoport egy rezgésszabályozóval bír az illető hangjegy alaphangjának létesítésére és egy-egy további rezgéíszabályo'jóval a különböző fölső | hangok számára. Ez az elrendezés van az ! említett 115631. számú német szabadalmi
