33514. lajstromszámú szabadalom • Készülék zenének elektromos úton való létesítésére és átvitelére

- 53 — A 81. ábra az összes (36) induktorok egy (330) tengelyen ülnek. Ezen különleges foganatosítási alaknál olyan harminczegy induktor van elrendezve, melyeknek fogszáma 6, 8, 9, 10, 12, 15, 16, 18, 20, 24, 27, 30, 32, 36, 40, 45, 48, 54, 60, 64, 72, 80, 90, 96, 108, 120, 128, 144, 160, 180 és 192. A 6, 8, 9 és 10 foggal bíró induktorok a do, fa, sol és la hangjegyeket adják a legmélyebb oktávában; a 12, 15, 16, 18 és 20 foggal bíró induktorok a do, mi, fa, sol és la hangjegyeket adják a következő oktávában; a 24, 27, 30, 32, 36, 40 és 45 foggal bíró induktorok a hét do, re, mi, fa, sol, la, si hangjegyet adják a harmadik oktávában, a 48, 54, 60, 64, 72, 80 és 90 foggal bíró induktorok ugyanezen hét hangjegyet adják a negyedik oktávában; a 96, 108, 120, 128, 144, 160, 180 foggal bíró induktorok ugyanezen hét hangjegyet adják az ötödik oktávában, míg a 192 foggal bíró induktor a do hangjegyet adja a hatodik oktávában. A 80. és 81. ábrákban föltüntetett induktoroknál a térmágneseknek és horgonytekercseléseknek a 8., és 10., 13—19., valamint a 62. és 63. ábrákban alkalmazott elrendezéseit használhatjuk. A horgonyfogak alakja és száma a térmágnes-rendszerben ez esetben a megfelelő forgóinduktor fogszámához alkalmazkodik. Azonban a térmágnesek és horgonyok más alkalmas elrendezését is alkalmazhatjuk a forgó induktorokkal. Az áramimpulzusok létesítésére azonban induktor nélküli áramváltoztatókat is alkalmazhatunk. A rajzokban föltüntetett billentyűk az 1., 3., 6., 46—49. stb. vázlatos ábrákban a (49 49a) stb. rugók, valamint a 38. és 39. ábrákban látható (282, 282a 2S2b) kapcsolók beiktatására szolgálnak és hasonlóképen vannak elrendezve, mint a zongora vagy orgona billentyűi. Természetes, hogy a rugókat vagy kapcsolókat valamely más készülék segélyével is működtethetjük. Az áramköröket ismeretes módon önműködő készülékek útján is zárhatjuk. Természetes, hogy a 7. és 64—81. ábrákban föltüntetett hajtóműveket alkalmazhatjuk, akár a rajzokon föltüntetett áramváltoztatókat, akár a 115631. számú német szabadalmi leírásban ismertetett árammegszakítókat használjuk. Mindegyik áramváltoztató számára (8., 13., 14. és 15., 62. ábrák) egy-egy (12) ellenállás van elrendezve, melynek segélyével a készülék szerkesztője, vagy a hangoló, illetve játszó az áramváltoztatók térmágnesei gerjesztésének intenzitását tág határok közt szabályozhatja és ez által mindegyik áramváltoztatónak a neki legjobbnak látszó feszültséget adhatja. Egy áramváltoztató különböző számú 32 és 40 horgoiiytekercseiknek különböző csoportokba való összekötése útján, mely csoportok a különböző hangjegyekben a különböző rendszerek részlethangjai számára szolgálnak a játszó ezen részlethangoknak viszonylagos erősségét tág határok között szabályozhatja, olyczélból, hogy a kívánt zenei hatásokat létesíthesse. Az utóbbi pontnak világos magyarázata a 14. ábrában van megadva, a melyben a negyvennyolcz (40) horgonytekercs közül 20 van egy csoportba összekötve oly czélból, hogy a 256 rezgéssel bíró c-nek (cl) első részlethangját szolgáltassák; ezen ábra szerint további 12 horgonytekercs egy második csoporttá van egyesítve oly czélból, hogy a 128 rezgéssel bíró c-hez (C) a második részlethangot szolgáltassa; egy további csoporttá összekötött 8 horgonytekercs a 64 rezgéssel bíró c-hez (C) a negyedik részlethangot szolgáltatja, míg további 8 egy negyedik csoporttá öszszekötött tekercs a 32 rezgéssel bíró c-hez (Cl) a nyolczadik részlethangot szolgáltatja. Ügyes hangoló az által, hogy olyan tekercseket, melyek túlhangosan hangzanak, egy csoportból kiiktat és azokat olyan csoportba kapcsolja, melynek nincs elég erős hangja, mindegyik csoportnak olyan hangerősséget adhat, a milyent ő a készülék és a játszó keze számára a legalkalmasabbnak talál. A játszó a hangerősség szabályozására szolgáló készülék segélyével a zenét oly módon szabályozza, a mint azt legjobbnak találja, A helyett, hogy az összes horgonyteker-