33514. lajstromszámú szabadalom • Készülék zenének elektromos úton való létesítésére és átvitelére

— 26 —Előnyös azonban ezen kapcsolóemeltyűket a zongora billentyűzetéhez hasonló billentyűzetté egyesíteni, úgy, a mint azt a 20. ábra mutatja. Ezen billentyűk segélyével azután hasonló kapcsolóemeltyűket mozgatunk, mint a minők az 1., 3., 3A., 5. és 6. ábrákban (67)-tel vannak jelölve. Kisebb hangszereknél a kapcsolóemeltyűk beiktatására olyan készülékeket alkalmazhatunk, melyek az 1. és 2. ábrában a hangbillentyűk számára alkalmazott készüléknek felelnek meg, ezen billentyűk útján mozgatott (49) rugók, ekkor pl. a (66) tekercsekkel vannak összekötve, mi mellett a kontaktuscsavarokat hordó (54) sín a (64) tekercs egyik szorítójával áll összeköttetésben, melynek másik szorítója a (63) tekercsen át a legszélsőbb baloldali (49) kontaktusrugóval van összekötve. Nagyobb hangszereknél a billentyűk beiktatására dinamikus hajtóművet is alkalmazhatnánk. Ha a dinamikus billentyűzetet nem használjuk, akkor a legszélsőbb jobboldali (67) billentyű (3. és 20. ábra) vagy valamely más billentyű alkalmas módon rögzíthető és a játszók keze más czélokra szabadon marad mindaddig, míg a dinamikus billentyűzetet ismét használni akarja. A 20. ábra a hangbillentyűzeteket és a dinamikus billentyűzetet oly elrendezésben mutatja, hogy az egyik játszó a négy hangbillentyfízetet (három kézbillentyűzet és egy lábbillentyűzet (vagy ezek egyikét vagy másikát működteti, míg a másik játszó a dinamikus billentyűzetet és azon különböző (55 55 55a) kapcsolókat kezeli, melyek a részlethangok különböző rendszereit a négy hangbillentyűzetben szabályozzák. A né^y (95) lábitót előnyösen úgy rendezzük el, hogy páronként egy-egy játszó által mozgathatók. Az egész elrendezés azonban olyan, hogy az egyik játszó, a ki egy vagy több kézbillentyűzeten és a lábbillentyűzeten játszik, bizonyos terjedelemig a (95) lábítókat az (55 55a) kapcsolókat és a (6'Í) dinamikus billentyűket is működtetheti. Előnyös azonban, ha két egyén játszik. A 20. ábrában az (55 55a) kapcsolók azon csoportjai, melyek ugyanolyan magasan fekszenek, mint a (45) billentyűknek három billentyűzete, megfelelnek ezen utóbbi billentyűzetnek, míg azon (55 55a) kapc;olók, melyek ugyanolyan magasan fekszenek, mint a dinamikus billentyűzet, a lábitóbillentyűzetnek felelnek meg (20. é:

:6. ábra). Látható, a) hogy mindegyik (45) billentyű, kivéve a billentyűzet legmagasabb billentyűit bizonyos számú olyan rezgési sorozatot működtet, melyeknek rezgésszámai azon hangjegy különböző részlethangjainak felelnek meg, melynek számára a billentyű szolgál; b) hogy az egyik rendszer részlethangjainak megfelelő rezgések egy tekercsen és a többi rendszer többi részlethangjainak megfelelő rezgések másik (56 56a) tekercseken mennek keresztül, azaz, hogy a részlethangok mindegyik rendszere külön tekerccsel bír; c) hogy a különböző (55) és (55a) kapcsolók vagy billentyűk beiktatása útján a részlethangoknak bármelyik rendszere, mellyel a hangszer bír, hatásra indítható, és pedig nagyobb vagy kisebb erővel; d) hogy azon különböző (45 45a) kapcsolók működtetése útján, melyek a részlethangoknak különböző rendszereit működtetik, gyakorlott játszó, különösen, ha a (2 3 és 4) áramváltoztatók pontosan szinuszhullámokat szolgáltatnak, a hangszinezetnek nagy változatosságát érheti el, a mennyiben az alaphanggal vagy első részlethanggal, melynek periódusszáma pl. n, keveri azon különböző magasabb részlethangokat vagy fölső hangokat, melyeknek rezgési számai 2n, 3n, 4n, 5n, 6n, 8n, lOn, 12n és lön és az alaphangnak, valamint az egyes fölső hangoknak a kívánt erősséget megadja; e) hogy a gyakorlott játszó az egyik hangbillentyűzeten bizonyos hangszinezetű hangokat és a többi hangbillentyűzeteken különböző hangszinezetű hangokat hozhat létre; f) hogy a "(61) kapcsolóemeltyű alkalmas beállítása útján (1., 3., 3A., 5., 6. és 28—33. ábrák) mindegyik billentyűzet hangjegyeinek hangerőssége gyorsan vagy lassan, de lökésnélküli megszakításokkal, megváltoztatható és végre g) hogy a (70) berendezések által létesített han-