33514. lajstromszámú szabadalom • Készülék zenének elektromos úton való létesítésére és átvitelére

— 14 —baloldali áramváltoztatóhoz tartoznak, az őket hordó hangtengely mindenik körülforgásánál három teljes áramkörzárást vagy teljes elektromos rezgést létesítenek azon (32) horgonytekercsekben, melyek a (24) sarkok közötti térben fekszenek, míg a hat pár (25) sark, melyek a szomszédos áramváltoztatóhoz tartoznak, minden körülforgásnál épen kétszer annyi elektromos rezgést létesítenek azon (32) horgonytekercsekben, melyek a (25) sarkok közötti térben fekszenek. A (24) sarkok közötti térben fekvő (32) horgonytekercsek egymással sorozatosan vannak kapcsolva és ennélfogva az egyik tekercs feszültsége a másik tekercs feszültségét növeli. A (25) sarkok közötti térben fekvő (32) horgonytekercsek két csoportban vannak elrendezve, melyek közül az egyik csoport azon hangjegy alaphangját szolgáltatja, mely hangjegynek az illető tekercs áramváltoztatója megfelel, míg a második csoport azon hangjegy második részlet hangját szolgáltatja, mely hangjegy egy oktávával alantabb fekszik. Mindegyik csoport egyes tekercsei sorozatosan vannak kapcsolva, úgy hogy az egyik tekercs feszültsége a másik tekercs feszültségét növeli. A föntiekben ismertetett áramváltoztató, melynek vasmentes horgonytárcsája az egymással szemben fekvő sarksorozatok közötti légtérben fekszik, kívánt esetben arra is használható, hogy segélyével a középső hanglétra, valamint az alsó hanglétra hangjait létesítsük. A sarkok számát e mellett minden emelkedő oktáva számára megkétszerezzük. Némely esetben azonban előnyös, a középső, valamint a magasabb hanglétra számára forgó, vashorgonnyal vagy induktorokkal bíró áramváltoztatókat alkalmazni. A 8—10. ábrák jobboldalt és a 13—17. ábrák az induktoráramváltoztatók azon elrendezését mutatják, mely azon hangjegyek magasabb oktávái számára szolgál, mely hangjegyeket a 8. és 10. ábrákban baloldalt és 11. és 12. ábrákban föltüntetett "és már ismertetett basszushanglétesítővel állíthatunk elő. Ezen induktoráramváltoztatók mindegyikében el van rendezve, a) egy forgó, egymástól szigetelt tárcsalemezekből álló (36) induktor, mely az (la vagy lb ) stb. tengelyen a (37) lemezek között szilárdan fekszik; b) a (38) mágnessarkok egy sorozata, melyek váltakozó polárossággal bírnak; ezen sarkok mindegyike (39) gerjesztő tekerccsel, valamint a (40) horgonytekercsek egy sorozatával van ellátva, melyek a mágnessarkok sarkfölületeinek hasítékaiban a forgó (36) induktor közvetlen közelében vannak elrendezve és c) egy alkalmas (43) keret, mely előnyösen gyűrűalakú és a (38) polusokkal I-alakú (44) ékekkel vagy más alkalmas módon van összekötve. Az oldalsó (37) merevítő lemezek a (36) induktor vas- vagy aczéllemezeiből az új ezüstből vagy más nem mágneses anyagból álló (37a) gyűrűk útján el vannak szigetelve, oly czélból, hogy a Foucault-féle áramok keletkezése a (37) lemezekben lehetőség szerint meg legyen akadályozva. Hogy továbbá ilyen áramoknak keletkezését az (la lb) stb. tengelyekben megakadályozzuk, mindegyik tengely és (36) induktor közé új ezüst vagy más (37b) hüvelyt rendezünk el. Az induktorok a tengelyen ülő keretekre is szerelhetők. A 8. és 10. ábrában (valamint részletesen a 13., 14., 15., 16., 17. ábrákban) föltüntetett induktoroknak tizenkét, huszonnégy, negyvennyolcz, kilenczvenhat ésszázkilenczvenkét foga van és mindegyik induktor egy körülforgás alatt annyi teljes elektromos rezgést létesít, a hány foga van. Valamely adott szög által bezárt tér számára, mint látható, a (38) mágnessarkokon az induktor mindegyik foga számára ugyanazon szögtérben két horgonyfog van elrendezve (13., 14., 15., 16. ábrák). A (40) horgony tekercsek, melyek egyetlen egy induktorhoz tartoznak, a mint az a 14. ábrában föl van tüntetve, egymással sorozatosan csoportokká lehetnek kapcsolva. A csoportok egyes tekercseit ez esetben úgy kell kapcsolni, hogy az egyik tekercs feszültsége a másik tekercs feszültségét erősítse, i így pl. azon (40) tekercseknek, melyek a