33495. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti járműveknél az egyes kerekek nyomásainak megmérésére

Megjelent lí)(>5. évi julius hó 12-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 33495. szám. VII/f. OSZTÁLY. Berendezés vasúti járműveknél az egyes kerekek nyomásainak megmérésére. ZEIDLER EMIL TIVADAR MÉRNÖK RIESABAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 február hó 28-ika. A vasúti járműveknél az egyes kerekek megterhelésének meghatározása a tulajdonképeni mérésen kívül három műveletet igényel, nevezetesen az egyes mérlegeknek a kerekek alá való helyezését, a kerekeknek a járósínekről való fölemelését és újbóli lebocsátását. Ezen három műveletet az eddig ismert mérőberendezéseknél a mérleg közvetítésével végzik, amennyiben ez utóbbi egy emelőszerkezettel van kombinálva, ami a berendezést bonyolulttá és nehézzé tette. A jelen találmány szerinti mérőberendezésnél az emelőszerkezet a mérlegtől teljesen el van választva. A mellékelt rajzon az 1. ábra oldalnézetben s részben átmetszve oly mérleget mutat, melynél az emelőszerkezet kézzel működtethető, míg a 2. ábra oly kiviteli alak oldalnézete, melynél az emelőszerkezet működtetésére nyomóhengerek szolgálnak, a 3., 4., 5. és 6. ábrán az emelőszerkezet különböző kiviteli alakjai keresztmetszetben láthatók, végül a 7. ábra a mérleg teherkarjának oldalnézetét részben átmetszve és végnézetben mutatja. A mérleg lényeges részei az (M) keret és az (S) mérőoszlop. A keret egyfelől az (L) excentrikus vagy bütykös tengelyre, másfelöl pedig (R) futógörgőkre támaszkodik s az egykarú (w) teheremelőnek ék és állító csavar segélyével magassági irányban elmozdítható csapágyperselyeit, továbbá a kétkarú (v) mérőemelőt hordja, mely az (S) oszlop fölső végére van ágyazva. A teheremelőt ós mérőemelőt saját súlya tartja az ágycsészékben s ezen emelők megterhelés nélkül is az egyensúlyi helyzetbe állnak be, úgy hogy a mérést azonnal lehet végezni. Hogy ezen magában véve ismeretes emelőelrendezés az egyes kerekekhez való mérlegeknél alkalmazható legyen, az egykarú (w) emelő, valamint a keréknyomást ezen emelő (s) teherélére ávivő szerkezet (7. ábra) sajátosan képezendő ki. Mivel ugyanis a (w) teheremelő egykarú, ezen emelőnek (sO) forgási élét az (s) teherél és a járosín közötti igen szűk térben kell elhelyezni, tehát a forgási élnek a teherélhez a lehető legközelebb kell feküdnie. Mint a 7. ábra mutatja, ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy a két élt egyetlen egy (Q) testben egyesítjük s ezen test hosszának közepén az (s) teherélt, ez utóbbi két végén pedig az (sO) forgási élt rendezzük el. Hogy a kereknyomás a mélyebben fekvő középső (s) teherélre legyen átvihető, anélkül hogy a (Q) testet