33471. lajstromszámú szabadalom • Elektromos jelzőberendezés vasutak számára

által is működésbe jön, vagy pedig az által, hogy a primér áramkörbe kiolvadó biztosítékokat, ellenállásokat, stb. rendezünk el, melyek a készülékeket túlerős áramok ellen védik. A következőkben a találmány tárgyát képező átvivő-készűlék és ennek a vasúti jelzőberendezéssel való együttes elrendezése van leírva. A mellékelt rajzokon az 1. ábra az eltolódó mező elvén szerkesztett és a találmány tárgyát képező átvivőkészűlék oldalnézete ; a 2. ábra ezen készüléknek a 3. ábra II—II vonala szerinti függélyes hosszmetszete ; a 3. ábra az átvivőkészűléknek a 2. ábra 111—III vonala szerinti függélyes hosszmetszete ; a 4. ábra a készülék alúlnézete a fenéklap eltávolítása után; az 5. ábra a készülék egyes részeinek elrendezését vázlatosan mutatja; a 6. ábra a vágány egy részét (melynél az egyik sín sem szolgál a hajtó váltakozó áram visszavezetésére), a relaist, a jelzőt, és az áramkörkapcáolatokat, valamint az áramforrást vázlatosan tünteti föl; a 7. ábra ugyanazon elrendezést mutatja, mint a 6. ábra a részek azon helyzeténél, melyet akkor foglalnak el, ha a vágányon vonat van; a 8. ábra az elektromos vasút vágányának egy részét (melynél az egyik sín visszavezetésre szolgál), a relaist, a jelzőszerkezetet és az áramkörkapcsolatokat és áramforrásokat tünteti föl vázlatosan: míg a 9. ábra ugyanazon részeket más helyzetben tünteti föl, megfelelően a 7. ábrának. Az ábrákban ugyanazon részek ugyanazon vonatkozási jellel vannak megjelölve. Az 1—5. ábrákban föltüntetett átvivőkészűlék az (1) relais alakjával bír, mely mozgatható résszel vagy armatúrával bír. Ezen armatúrát az egyik irányban a váltakozó áram által előállított eltolódó mező behatása forgatja vagy működteti. (2) jelöli a tokot, mely az eltávolítható (3) födéllel bír és mely tokban a szerkezet van elrendezve. A tokot tetszésszerinti vastagságban, alakban és anyagból készíthetjük. A föltüntetett kivitelnél a tok fémből van készítve, és négyszögletes alakkal bír, mi mellett oldalfalaiban megfelelő nyílások vannak hagyva, melyek valamely áttetsző anyaggal vannak lefödve. A tok födele és fenéke továbbá kiálló részekkel bír, melyek az armatúrát képező forgó szegmentet fogadják be. (4) két lefüggő tartórudat jelöl, melyeken a lemezes (5) mag van megerősítve. Mint a 4. ábra mutatja, a mag lényegében C-alakkal bír. (6) jelöli az (5) mag egyik sarkán elrendezett és primérszerűen működő tekercset, mely váltakozó áramú áramkörbe van bekapcsolva. A mag mindegyik sarkán továbbá az önmagukban zárt (7) tekercsek vannak elrendezve, melyek a föltüntetett kivitelnél vezető fémszalag alakjával bírnak. Mindegyik (7) tekercs a mag hasítékában van elrendezve, úgy hogy a (6) tekercsen áthaladó áram mágneses mezeje a (7) tekercsen áthaladó áram által létesített mágneses mezőhöz képest el van tolva és a mennyiben a (7) tekercsekben az áramokat a (6) tekercs áramainak indukciója állítja elő, ennélfogva fáziseltolódást és eltolódó mágneses mezőt is kapunk. (8) jelöli a forgó szegmentet, mely a mozgatható részt vagy armatúrát képezi. Ezen szegmentet czélszerű valamely nem mágneses, azonban az elektromosságot vezető anyagból, mint pl. alumíniumból készíteni. A (8) armatúra az (5) mag sarkai között forgathatóan van elrendezve, úgy hogy az armatúrát eltolódó mágneses mező befolyásolhatja. A (8) armatúrát több (9) kar tartja, melyek a (10) tengelyből sugárirányban állnak ki. A (10) tengely két végét egymással szemben elrendezett csavarok tartják, melyek körül a (8) armatúra foroghat. A gerjesztő áram megszakításánál a (8) armatúrára a nehézségi erő által kifejtett forgató erő a (11) ellensúly által kifejtett hatásnál annyival nagyobb, hogy a (12) kontaktus kikapcsoltatik. A (11) ellensúly alkalmazásának czélja abban áll, hogy a szegmentnek a (12) kontaktus zárására való mozgatására gyengébb váltakozó áram is elegendő legyen. A föitüntetett kiviteli alak-