33414. lajstromszámú szabadalom • Központi ütközős kapcsolás

— 3 hogy a fej menetközben nyugalomban marad. Hogy a (pl) csap a fej elfordításánál ki ne eshessek, a kengyel alsó fölületótől lefelé nyúló (b3) peczek van alkalmazva, mely a fej elfordítása közben a szár alsó részének fölső föliiletében kiképezett körhoronyban csúszik és a szárnak a kengyelhez viszonyított eltolódását, tehát a (q2) peczeknek a (pl) csapból való kilépését meggátolja. A központi ütköző rugóját a megrajzolt foganatosítási alaknál a kocsikeret alatt a régi csavarorsós kapcsolás (t) vonórúdjával kapcsolhatjuk, mely czélból a (t) vonórúd a villás (ul) emelő két (u) ága közé nyúlik. Ez az emelő fölső végével a fix (v) lemezre, alsó végével pedig az (n) alátétlemezre támaszkodik. A (t) rúd a vonóerőt a (w) csavarház útján viszi át a villásemelőre és ez a (k) rúgóra. Ha a (t) vonórúd és a kocsikeret között alkalmazott, szokásos kapcsolatot megszüntetjük és ezt a föntebb leírttal helyettesítjük, akkor a kocsik között a kapcsolás igen rugalmas fog lenni, mi főleg hosszú vonatok esetében előnyös. Czélszerű, ha a központi ütközős kapcsolás középvonala csak kevéssel van a közönséges csavarorsós kapcsolás vonórúdja alatt. A megrajzolt és leírt foganatosítási alaknál ez a távolság oly csekély, hogy a kapcsolófej oldalirányban való elforgatásánál a kocsialváz (x) lemezébe ütközik és így elfordulását teljesen be nem végezhetné. Hogy ez lehetséges legyen, a kapcsolófejet akként kell ágyazni, hogy az oldalirányú elfordulása közben lesülyedjen. Ezt az által értük el, hogy a kapcsolás szerelésére szolgáló (xl) lemez előre és kifelé le van rézsülve, vagyis akként hajlik, hogy a kapcsolófejet az (x) lemez alá vezesse. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Központi ütközős kapcsolás, azáltal jellemezve, hogy a vonókengyellel csuklósan kapcsolt kapcsolófej egy elreteszelés segélyével a kengyelhez viszonyítva két helyzetben rögzíthető és a kengyellel együtt a kocsikeretben is két állásban állítható be. 2. Az 1. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a súrlódótuskóval kapcsolt ismert emelő egy harántkeretbe van ágyazva, mely egy fix keretben eltolható és két állásban rögzíthető. 3. Az 1. alatt védett központiütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a villásemelő belső végei és a vonókengyel megfelelő toldatai közé (h i) csapok vannak bekapcsolva, melyek a súrlódótuskó megfelelő üregeibe nyúlnak és befelé görbülő fejeikkel az emelő végekre támaszkodnak és kiesés ellen biztosítva vannak. 4. Az 1. és 2. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a harántkeret, melynek (c3) kivágásaiba a külső (d e) emelő végek belenyúlnak, két (cl c) részből áll, melyek a (c2) összekötő karimáikkal a keretet alkotó lemezek egyegy (al) bordáján csúsznak. 5. Az 1. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolófejet az (r rl r2) záróék köti össze a kengyellel, mely záróéket a kengyel és a kapcsolófej szárának mellső vége, illetve oldalfölületei közé tolunk be. 6. Az 1. és 5. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy az (r) záróék és a meghúzására és megeresztésére szolgáló (s) csavar harántirányban eltolható, hogy így a kapcsolófejet oldalirányban elforgathassuk. 7. Az 1. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolófejnek a kengyelről való leszerelhetése czéljából a kengyel egy hasítékán átmenő összekötőcsap a kapcsolófejnek hátrafelé tolásánál a kengyelnek a csapot a kiesés ellen biztosító peczkéből kikapcsolódik. 8. Az 1. és 7. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a kapcsolócsap-