33384. lajstromszámú szabadalom • Újítások fékszerkezeteken

szokni osztott (a) fémtok alkotja, mely a jármű valamelyik (b) tengelyére van ékelve. Iízen tokban a sugárirányban bizonyos mér­tékben szabadon elmozgó súlyos (c) tömegek vannak elrendezve, melyeket kívülről a (d) gyűrű föd le és e gyűrű az (a) tok fenekét alkotó (e) laphoz támaszkodik. A gyűrű s a (c) tömegek közé (f) szalagrúgót iktat­hatunk be oly czélból, hogy a gyűrűnek a tömegek centrifugális hatása folytán való elmozdítását megkönnyítsük. A 3. ábrán egy egyszerűsített foganato­sít:! si alak van föltüntetve, melynél gyűrű nincs a sz (f) szalagrúgót egy a (c) tömeg­nek sugárirányban gyakorolt hatását erős­bítő egyszerű (h) rúgó helyettesíti. A mozgást a fékekre továbbító rész a centrifugális szabályozóval tetszőleges isme-Yetes kapcsolattal lehet összekötve. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett foganatosítási alak­nál a mozgás átvitelére a (g) zsinórdob szolgál, melyet a (b) tengelyen a (h) villával csúsztathatunk el. Ezen dobnak megfelelő hajlásszögek kapcsolási fölülete van, melyet a fékezéskor a szabályozó tömegekkel kap­csolódó (e) gyűrű megfelelő hajlású fölüle­tével hozunk érintkezésbe. Ezen gyűrűre másfelől az (e) lap által kifejtett reakció­erő hat, mely lap felé azt a (g) dob oldal­irányú eltolásával közelítjük. Az épen leírt kapcsolások tehát két, egy­mástól könnyen megkülönböztethető hatást hoznak létre. Az első kapcsolódás a (d) gyűrű belső fölületén létesül, s hatása a súrlódó tömegek által létrehozott kapcso­lódás mérvétől függ, s így a centrifugális erő nagysága szerint folyton változik. A második kapcsolódás viszont nem függ egyébtől, mint a szekrény (e) fenéklapján föllépő s az oldalirányú eltolódásból eredő súrlódó erőtől; ez utóbbi kapcsolódás tehát csakis a kocsivezető által kifejtett erő­hatástól függ, mely elrendezésnél fogva az önmagát szabályozó féket a legkisebb sebes­ség esetében is teljes hatályossággal működ­tethetjük. Egyébként egy szabályozó rugót (6. ábra) is alkalmazhatunk, mely a kapcso­lódás mérvét egy bizonyos a kocsi terhelé­sétől függő határon belül tartja s ily módon a fékező erő legnagyobb értékét az útsúr­lódástól (adhézió) függően állapítja meg. A zsinórdob a féket valamely alkalmas szervvel (pld. Gall-féle láncz) működteti, vagy pld. mint az 1. ábrán láthatjuk, egy (i) kötél segélyével, mely egy vagy más irányban fölcsavarodhatik reá. A megállás­kor, vagy lassításkor a fékező hatást át­vivő alkatrészt a kocsivezető valamely tet­szőleges (j) alkotórész (kézi emeltyű, lábitó, elektromágnes stb. segélyével kapcsolja be. A fékszerkezet működési módja már most a következő: A kapcsolódás különböző mértékben való szabályozását a szokásos módon eszközöl­hetjük ; azonban a legszélső határig is el­mehetünk még csekély útsúrlódás esetében is a nélkül, hogy a kerekek csúsznának. Ugyanis a gyűrűnek az (e) lapon súrlódás­sal való forgásától — mely hatás aránylag gyönge s bizonyos határon túl nem mehet -függetlenül a (c) tömegek súrlódákukkal hatnak a gyűrű belső falára, és pedig annál nagyobb mértékben, minél nagyobb a sebes­ség ; ezen körülményből folyik az, hogy a (g) zsinórdob elforgása különböző mérvű lesz, minthogy a (d) gyűrűnek a (b) tengellyel való kapcsolata a meglassúdás alatt egészen a teljes megállásig folytonosan változik. A fékező hatás tehát a kocsivezető által kifejtett hatástól függ, s teljes érvényre juthat, a nélkül, hogy a kerekek csúsz­nának. A 4. ábrán a szabályozó centrifugális tömegei által létrehozott változó hatások­nak a fékre való átvitelére szolgáló szerke­zetnek egy példaképeni módosított foganato­sítási alakja van föltüntetve. Ebben az eset­ben a hatást átvivő (g) alkatrész a fékekre a vízszintes (m) tengely körül lengő (k) emelő segítségével hat, mely emelőnek egyik kar­ját a kellő mértékben az ezen czélból meg­felelő kimetszsésekkel ellátott (n) korong mozgatja el. Az 5. ábrán az előbb leírt fékszerkezet­nek egy nehéz kocsikhoz való foganatosítási alakja van föltüntetve, melynél egy kettős (a') szekrény van a (b) tengelyre erősítve, S ebben két centrifugális erőnek kitett

Next

/
Thumbnails
Contents