33379. lajstromszámú szabadalom • Rajztábla
8. ábra egy forgató kar fölülnézete, melynek segélyével a tábla hajlásszöge rajzolás közben kényelmesen megváltoztatható. A táblának ezen második kiviteli alakja különösen szabadkézi festésnél alkalmas. A tnlajdonképeni (a) rajztábla (1.. ábra) hátsó oldalán négy meglehetős mély (v) horony van kiképezve. Ha a tábla nincs használatban, akkor ezen négy horony a (c) csapok körül elforgatható négy (b) kart teljesen magába fogadja, úgy hogy a (b) karok az 1. ábrán föltüntetett helyzetben az (a) tábla hátsó oldalából nem állnak ki. A (v) hornyokba fektetett (b) támasztó karok alatt (f) gyámkarok foglalnak helyet, melyek (c) csapok körül forgathatók. Az (i) kallantyúk, melyek ugyancsak az (a) tábla hátsó oldalába vannak eresztve s köralakú kivágásokban foroghatnak, az 1. ábrából látható módon arra szolgálnak, hogy a (b) karoknak s ennélfogva az (f) karoknak is a (v) hornyokból való kiesését megakadályozzák, ha a tábla nincs használatban. Ha a táblát használni akarjuk, és pedig oly helyzetben, hogy a táblának az 1. ábrán alul fekvő rövidebb oldala maradjon alul, akkor a kétoldalt levő hosszabb (b) támasztó karokat a hozzájuk tartozó (i) kallanttyúk fölszabadítása után fölcsappantjuk és a 2. ábrán látható helyzetbe hozzuk. Ugyanekkor az (f) gyámkarok is maguktól fölcsappannak, mivel (h) horgaiknál fogva (2. és 4. ábra) a támasztó karok (g) hosszhornyaiba kapaszkodnak (3. ábra). A (h) horgok akkor is kapcsolódva maradnak a (g) hornyokkal, ha a (b) támasztó karok és (f) gyámkarok a tábla hornyaiba vannak fektetve, mivel az (f) karok, mint az 1. ábra mutatja, nem érnek egészen a (b) karok végéig. Ha a tábla a 2. ábra szerint föl van állítva, akkor az (f) gyám karok végei a (b) támasztó karok (d) bevágásainak valamelyike által rögzíttetnek. Az (f) karok (h') alsó élei és a (h) horgok között olyan távolságnak kell lennie, hogy a (h') él a (b) karok fogai fölött el legyen tolható, 'anélkül, hogy ebben a (h) horgok által akadályoztatnék. Aszerint, a mint az (f) gyámkarok alsó végét az egyik vagy másik (d) bevágásba illesztjük, az (a) tábla kisebb vagy nagyobb hajlásszöget fog a vízszintessel képezni. A tábla úgy állítható az asztalra, hogy csak a (b) támasztó karok nyugosznak az asztal lapján, míg a tábla alsó vízszintes éle szabadon függ. Ha a táblát oly helyzetben akarjuk használni, hogy egyik hosszoldala feküdjék vízszintesen, akkor a most használatban volt (b) támasztó karokat és (f) gyámkarokat a hozzájuk tartozó (v) hornyokba fektetjük s ezek helyett az 1. ábrán látható rövidebb (b) karokat csappantjuk föl a támasztó helyzetbe, mely karok máskülönben ugyanolyan szerkezettel bírnak s szintén (i) kallantyúk által tartatnak a hornyokba fektetett helyzetükben. Az 5—8. ábrákon föltüntetett kivteli alak az 1—4. ábrán látható kiviteli alaktól főleg abban különbözik, hogy csak egy (b) támasztó kar és csak egy (f) gyámkar talál alkalmazást, mely karok ennek megfelelően a táblának egy középsíkjában vannak elrendezve. A (b) és (f) karok aránylag erősebbekre vannak véve s a tábla hornyát, mely használaton kívül ezen karok fölvételére szolgál, itt két külön (s) lécz alkotja, melyeknek végeit egy-egy (1) keresztlécz köti össze egymással. Az alsó (1) keresztléczet (m) rudak kötik össze a (p) keresztrúddal, mely (b) támasztó kar szabad végéhez van szilárdan erősítve. A két erős (s) léczet, körülbelül középen, egy alkalmasan méretezett rugalmas (j) lemez köti össze egymással szilárdan, mely lemez viszont egy erős (k) forgáscsap útján van a rajztábla hátsó oldalával vagy egy erre erősített (q) fémtárcsával összekötve. A rugalmas (j) lemez, szabad végeinek közelében, csákozás útján előállított (t) orrokkal van ellátva, melyek arra szolgálnak, kogy a (q) tárcsa (r) lyukaival vagy mélyelyedéseivel kapcsolódjanak. Használat alkalmával a táblát úgy állítjuk az asztalra, hogy az (m) rudak az asztalon nyugodjanak, az (a) tábla azonban az asztalról sza-1 badon lelógjon. Az (m) rudak megakadá-
