33345. lajstromszámú szabadalom • Újítások szénkénegezőkön

Megjelent liH>5. évi jnnius lió 27-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 33845. szám. X/h. OSZTÁLY. Újítások szénkénegezőkön. AMON ANTAL MECHANIKUS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 január hó 5 ike. Jelen találmány tárgyát szénkénegezőkön eszközölt újítások képezik, melyek által a szénkénegező egyszerű és szilárd kivitelt nyer, biztosan működik, könnyen szétszedhető, összerakható, tisztítható és javítható. Mellékelt rajzon a jelen újításokkal ellátott szénkónegezőnek egy kiviteli alakja van föltiintetve és pedig: az 1. ábrán előnézetben, a 2. ábrán pedig függélyes hosszmetszetben. Mint ismeretes, a szénkéneg fölvételére szolgáló (l) tartányon a (2) cső megy végig, melyben a (3) dugattyúrúd mozgatható. A (2) csőnek alsó része a (4) szivattyúhenger gyanánt van kivivé, mely az (1) tartánnyal (5) lyukakon át közlekedik. Eddig az (1) tartány a (2, 4) csővel rendesen forrasztás által volt összeerősítve, úgy, hogy azokat szétszedni könnyű szerrel nem lehetett. Jelen találmány ezen hátrányt megszünteti azáltal, hogy a (2) cső egy, az (1) tartány alsó nyílását elzáró és a tartánynak egyszersmind támaszul is szolgáló (6) karimával van ellátva, a (2) cső fölső vége pedig belső csavarmenettel van ellátva, úgy, hogy a (2) csőbe a fogantyúnak kivitt (7) csavar csavarható be. Ezen csavarnak meghúzása által egyrészt az (l) tartányt helyzetében rögzítjük, másrészt azonban a tartány alsó és fölső nyílásait is jól elzárjuk. Természetes, hogy a jó tömítés czéljából az érintkező fölületek közé tömítőgyűrűk is behelyezhetők. Az (5) lyukak a drótszitával vannak leborítva oly czélból. hogy esetleg piszoknak a (2) csőbe való behatolását meggátoljuk. A leírt, valamint a szuronynak és szelepnek alant leírt kivitele és megerősítése lehetővé teszi, hogy a szénkénegezőt bárki könnyen szétszedheti, tisztíthatja, ismét összerakhatja és a hibás alkatrészeket ki is cserélheti. A (4) cső alul a közvetlen folytatását képező (8) szelepházban folytatódik, melyben a (9) rugó által fölfelé szorított és a (4) csövet elzáró (10) szelep foglal helyet. A (9) rúgó alsó végével a (8) szelepházba becsavart (11) csőnek támaszkodik, mely a (12) szuronyba nyúlik be. Ezen (11) cső, mely a szénkénegnek ellenálló anyagból, pl. sárgarézből készül, fölöslegessé teszi, hogy a vasból készült szuronyt belül ólommal burkoljuk, a mit az eddigi szuronyoknál okvetlenül meg kellett tenni, mivel különben a szénkéneg a szuronyt egyhamar tönkre tette. A szuronynak ólommal való burkolása azonban azon hátránnyal járt, hogy a szuronyt, ha eldugult, a mi az eddigi szénkénegezőnél amúgy is igen könnyen megtörtént, ki kellett égetni, miáltal az