33340. lajstromszámú szabadalom • Túlhevítő forraló csöves kazánokhoz

— 3 — foganatosítási alakja látható a 7. és 8. ábrán függélyes hosszanti, illetve keresztmetszetben. Jellemző erre a foganatosítási alakra, hogy a túlhevítőcsövek egymással lánczolatosan vannak kapcsolva és különlegesen görbítve, minthogy pedig minden egyes tágasabb (s1

) forralócsöben csak két-két túlhevítőcső van elrendezve, az (sl

) csövek meglehetősen szűkek lehetnek, tehát azok megfelelő tömítése nem ütközik nehézségekbe. A 7. ábrán a túlhevítendő gőz gyűjtésére a (p1

) gőzszekrény szolgál és a gőz a visszahajlított (h2

) csövön először a fölső, tágasabb (I) forralócsöben elhelyezett (h) túlhevítőcsőbe jut. Ez a (h) cső hátul a (q) kamrába torkollik, melyből az (r) cső indul ki, az (r) cső pedig egy hosszú (r8

) íven át van a mélyebben fekvő (II) túlhevítőcsőbe vezetve, hol a cső ugyanúgy, mint előbb leírtuk, a (qa

) süveg útján van az (r) csővel kapcsolva, mely az (r1

) görbület és (rs

) visszahajlítás közvetítésével csatlakozik a (q1

) gőzszekrényhez. Itt tehát két tágasabb (I) és (II) forralócső egymással lánczolatosan van kapcsolva. Hasonló, de bizonyos tekintetben mégis ellentétes módon van a gőz a következő, az első (I) ós (II) forralócsövekhez viszonyítva eltolt (sx

és s1

) forralócsövekben vezetve, hol a (p1

) gőzszekrényből kiinduló (h3

) cső a (h1

) görbületen az alsó tágasabb (s1

) forraló csőben fekvő (o) csőhöz csatlakozik, az evvel kapcsolt (ol

) csőtől kiinduló (oa

) íven a fölső (sl

) forralócsöben fekvő (o3

) csővel kapcsolódik, míg az evvel kapcsolt (o4

) cső az (r») íven az alsó (ql

) gőzszekrénybe torkollik. Utalnunk kell még a 7. és 8. ábrán látható elrendezésnél a túlhevítőcsöveknek a (Pl

q1

) gőzgyűjtők függélyes falán való különleges tömítési módjára. A 8. ábra szerint ugyanis több túlhevítőcső van függélyes irányban fölfelé vezetve, ezek az alsó (p) karmantyúhoz csatlakoznak, míg a túlhevítőcsövek egy másik csoportja a magasabban fekvő (p) karmantyúhoz csatlakozik. Eme másik csoport csövei ebből a czélból megfelelően görbülnek. Eme görbítés - vagy ha a karmantyúk a 8a. ábra szerint vaunak elrendezve, eme görbítések — a megerősítő tagokat teljesen szabadokká teszik, tehát a mellső gőzkazánfal szerkezeti magasságában tetemesen takarítunk. A 9., 9a. és 9b. ábrán három nézetben, illetve metszetben két túlhevítőcsőpár lánczolatos kapcsolásának egy más módja láthotó, eme túlhevítőcsőpárok mindegyike egy-egy tágasabb forralócsőbe van húzva. A lánczolatos kapcsolás módja a rajzokból világosan kitűnik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Túlhevítő forralócsöves kazánokhoz, a forralócsövekben elhelyezett, a gőz előre és visszavezetésére szolgáló túlhevítőcsövekkel, melyek torkolatuknál a forralócsövek végeinek szabaddá tétele czéljából le vannak hajlítva, az által jellemezve, hogy a túlhevítőcsövek a forralócsövek tisztítását lehetővé tevő lehajlításon túl még vissza is vannak hajlítva, úgy hogy azokat a gőzkamarák fölfelé irányuló mellső falán tömítve lehet megerősíteni. 2. Az 1. alatt védett túlhevítő egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy egy tágasabb forralócsöben két pár visszatérő túlhevítő cső van elrendezve, melyek egy-egy közös torkolat útján csatlakoznak a gőzszekrényekhez. 3. Az 1. és 2. alatt védett túlhevítő egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a forralócsöben fekvő U-alakú túlhevítőcső végei a cső szárainál nagyobb távolságban vannak egymástól, úgy hogy eme végek között a megerősítő csavar elhelyezhető. 4. Az 1., 2. és 3. alatt védett túlhevítő egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy két egymással szomszédos túlhevítő elem, vagy ezek egyikének végei meg vannak görbítve, oly czélból, hogy a gőzkamarák falán alkalmazott tömítőtagok lehetőleg kicsire méretezhetők és megerősítőtagjai ennek daczára hozzáférhetők legyenek. 5. Az 1—4. alatt védett túlhevítő egy foga-